Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Széles Klára: "Rettenetes ám a tömörség fondorlatos ereje" (Nemes Nagy Ágnes Babits-könyvéről)

tekint az irodalmon kívüli vidékre. Különösein felejthetetlen s pazar tömörségű képet ad néhány politikai kérdésről, például a huszadik század elejének, háborúinak világ-változásairól. „Nehéz dolog jóval súlyosabb tapasztalatokkal a hátunk mögött, . . . kellően méltatni azt a kis első világháborút, amelyben még huszárcsákó volt és gulyáságyú, tamburmajor és hátország” — olvashatjuk. S próbálja elképzeltetni a „korszakváltás első nemzedékét”, Babitsékét, akik „csupa védtelen felület voltak, politikailag, nemzetileg, gondolkodás- és viselkedés-módjukban, promenád-zenévél, azzal a... tudattal, hogy ... a bankok szilárdak, hogy népoktatás terjed. Pontos, tisztázott fogalmak közt éltek, tudták, mi a rumburgi vászon, az aratókoszorú, a sajkadal; mi az újságírói szabadjegy a Déli Vasútpálya Társaság indóházától a velencei Szent Márkig, mi a gazdasági cseléd, a rakonca, az iparkamara, a havasigyo- pár-krém.” Ez a veszélyes "es „veszélyeztetett konszolidáció” az, amelyről íróink elmondták a magukért. „De ami utána jött. . . Szóval, bekövetkezett a huszadik század.”

Ilyen és hasonló szemléknek is tanúi lehetünk, és engedvén az idézés kísértésének, talán ízelítőt nyújthatok annak bizonyságául; ez, a felsorolt erényekkel rendelkező, kicsi, de roppant tömény kötet ráadásul még élvezetes olvasmány is.

Nemes Nagy Ágnes: A hegyi költő, Vázlat Babits lírájáról Magvető Kiadó, 1984.

567