Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Pósfai János: Szigetlakók álma - Körkép a burgenlandi magyarokról

gott az anyaországba — mindez nem ment zöikkenőmentesen. Árván, egyedül maradt e kis nép, s ami megmaradt az nem volt más, mint alkalmazkodni tudó képessége (megszokták már az ősök a határon) és szép, tiszta anyanyelve. Trianon után tíz évvel már csak tizenvalahány ezren vallották magukat magyarnak (1931). Amikor Ausztriát a hitleri Németországhoz csatolták, megszűnt minden magyar élet — vagy legfeljebb este, lámpaoltás után éledt fel újra. A második világháború után, még alig ocsúdva a sakkból, jött a szigorú határzár, végleg megszűnt minden kapcsolat az anyaországgal, mert innét a futballistákon kívül más nemigen jutott a túloldalra... Mindezek egyenes következménye: 1971-ben a burgenlandi magyarok létszáma hatezer fő.”

Galambos Ferenc, az alsóőri (unterwarft) plébános, a felsőlövői (oberpullandorfi) gimnázium tanára pedig ezt teszi hozzá: „Az egész burgenlandi magyarság helyzetében az ötvenes évek ún. „vasfüggöny-korszaka” volt a legtragikusabb. Még a két háború között is gyakoriak voltak a házasságkötések a határon át. Átküldték a gyermekeiket is Magyarországra tanulni. Sokan jártak Sopronba, vagy Kőszegre iskolába, mert percek alatt oda jutottak, míg a legközelebbi német iskola jóval mesz- szebb lett volna. Ennek vetett véget a 40-es évek utójától a hatvanas évek elejéig tartó határzár. Ez megszakította a családi kapcsolatokat is. Több magyar kollégám ezért is nézett magyar feleség után. Sokan csak meglett férfikorükban jöhettek Magyarországra először ...”

A létszámában erősen megcsappant, de gyökereivel a mélybe kapaszkodó magyarság éled újjá napjainkban. Több óvodában ma újra magyarul tartják a foglalkozásokat, néhány elemi (általános) iskolában kifejezetten magyar osztályok vannak, s a középfokú iskolákban is rendszeresek a magyar órák, más idegen nyelvek helyébe a választható kötelezőként a magyar lépett. Évek óta folynak az előkészületek egy magyar nyelvű gimnázium létrehozása érdekében, amelyet Felsőőrbe terveznek. Az idősebb nemzedék egyre többször és többet foglalkozik önmagával, a fiatalabb generációk pedig mind nagyobb érdeklődést mutatnak e dolgok iránt.

Amikor a Magyar Televízió 1978 karácsonya előtt riportot közvetített a burgenlandi magyarok életéről, e kis népcsoport egyetlen, akkor már hivatalosan is elismert egyesülete, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület tíz éve fejtette ki áldásos tevékenységét a „Lajtán túl és Bécsen innen” élő magyar nemzetiség identitásáért. A kulturális élet vezetői — túlnyomórészt tanítók, tanárok, papok, bankalkalmazottak és más lelkes értelmiségiek — leginkább belső indíttatásból, kezükbe vették a burgenlandi magyarság ügyét, hogy „a felső őrségi magyarok úgy legyenek jók, művelt és hasznos polgárai osztrák hazájuknak, hogy közben — élve az osztrák törvények biztosította jogaikkal és lehetőségeikkel — megtartsák, sőt gyermekeiknek, unokáiknak is átadják őseik nyelvét és kultúráját, hogy ébren tartsák bennük a kettős kötődés érzését, s mint az osztrák haza polgáraiban is, éljen bennük a magyarsághoz való tartozás tudata”.

A földkerekség minden táján, ahol csak magyarok élnek, megmozdult valami a szívekben. Idehaza — elsősorban a Magyarok Világszövetsége közreműködésével — elindult útján az anyanyelvi konferenciák rendezvénysorozata, amely valóságos mozgalommá fejlődött. Debrecen és Budapest volt először ia székhelye a széles körű és történelmi jelentőségű nemzetközi tanácskozásnak, amelyen a magyar nyelv oktatása és a magyar kultúra megismertetése, terjesztése szerepelt hangsúllyal. Nyugat- Európából, sőt a tengeren túlról is számos olyan szakember vett részt e találkozón, akik a magyar nyelv és kultúra ottani sorsát a szívükön viselik. Tizenegy ország több mint hatvan szakembere tanácskozott a magyarsághoz való tartozás tudata megtartásának lehetőségeiről, köztük tizenhármán Ausztriából, főleg Burgenlandból érkeztek. Ez utóbbiak nemcsak bátorítást, de konkrét segítséget is kaptak már munkájukhoz. A hetvenes évek elején megkezdődött a tíz-tizennégy éves gyermekek nyelvi táboroztatása a Balaton környékén. Az anyanyelvi konferencia egyik legfontosabb célkitűzése valósult meg ezzel, hiszen a magyar nyelv megőrzésének és fejlesztésének a leghatásosabb formája a hazai környezet. Évenként átlagosan 200 nyu546