Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? (tanulmány)

Janzsó Józsefné, Soós Juliska, aki Telekesről került a csajbai majorba. Amikor pedig nótára zendített, elfelejtkeztem a hivatásos népdalénekesekről, ö nem „népénekeit”, hanem énekelte azt, ami szívéből fakadt.

Ha Janzsó József, aki egyébként igen hallgatag ember, az asszonyok rábeszélésének engedve, zsíros történeteivel mindnyájunkat megnevettetett, sohasem azt mondta szószerint el, amit valaha valakitől hallott, hanem a művész képességével, saját életéből fakadóan újraköltötte azt, amit a meghalt béresnemzedékek művészei ráhagytak.

A körmendi majorból élete tragédiáján keresztül vetődött Csajtára Vargáné meseszerűen ható elbeszélései igazolták, hogy a majorban is szigorú íratlan törvények szabják meg az élet belső rendjét. Ezek a törvények is generációk szerint változnak és így érthető, ha az öregek Vargánét sem fogadták ibe.

Pesti Ernő, aki ma már rotentunmi (Vasvörösvár) temetőben nyugszik, boszorkányos hitben álló ember volt. Talán azért híresztelték ezt róla, mert elég bátorsága és szellemi képessége volt, az elődök múltjával leszámolni és a majorból kitörve új életet kezdett, autófuvarozó lett. Űj munkakörben jutott anyagi javakhoz, de szellemi életét az elhagyott major kultúrája szabta meg. A társadalmi előítélet konfliktusát saját bőrén élte át akkor, amikor magyar anyanyelvű lévén, először egy magyar nyelvű községben akart letelepedni. Olyan költő volt, aki akkor is ha óriásokról vagy az ostoba falusi elöljáróságról mesélt, lényegében mindig saját személyes életét öntötte szavakba. Egyedül őtőle negyvennégy elbeszélést közlünk itten. Mikor a német nyelvű községbe letelepedett, ezen a nyelven mondta el hallgatóinak a magyarul átvett elbeszéléseit. Csak az volt a bánata, hogy ott nem énekelhetett. A német dalt nem szokta meg és pár évvel halála előtt mondta: „Csak úgy magamban énekelek, hogy senki se hallja. Aztán hamar abba hagyom, mert kesergek”.

A majorok nyelve mindig a többség anyanyelvétől függött. Így voltak olyanok is, amelyekben horvátul vagy németül beszéltek. A schlainingi (Városszalónak) major nyelve német volt. Innen származott be a faluba Anna Schmied, aki nem tudott magyarul, de ha elkezdte a szót, nem tudtam felhagyni a feszült hallgatással. Füvekkel gyógyítgató asszony is volt és ha valakinek egészségügyi tanácsot adott, minden tárgyilagossága ellenére is az elbeszélő-művész képességével tette orvosságát élvezhetőbbé. Az ő szövegeit itten magyarra fordítottuk, annak bizonyságára, hogy függetlenül a tájon belüli anyanyelvektől, a majorok közösségei nem nyelvi nemzeti, hanem egy szociális réteg, nyelveken felülálló hagyományos kultúráját alakították ki.

Északburgenland Fertőtől keletre eső része tele volt majorokkal. A hatvanas években nem lévén pénzem, nem jutottam el ide. Miikor aztán már pénzem volt, akkor meg már eltűntek a béresek, mart a gépesítés miatt a sok kézierő fölösleges lett. Itt már nem találtam meg a csajtai major 1963-ban átélt belső hangulatát, hanem csak egyes magukramaradt nyugdíjas béresekkel találkoztam. Gyerekeik elvándoroltak, az ország különböző vidékein vállaltak munkát, az öregek azonban nem tudtak már elszakadni attól a majortól, amelyik születésüktől kezdve számukra az egyedüli hazát jelentette. így volt Németh Miska bácsi is, aki annak ellenére, hogy gyerekei állandóan hívták, a tadteni (Mosontétény) majorban maradt. A korábbi kommenciós lakást bérbevette és kortársaival összetalálkozva mondogatta el gyakran eléggé zsíros történeteit, de az egyre jobban a múltba homályosuló élete élményeit sem hallgatta el. De erről is a költői képességgel megáldott ember művészetével beszélt. Gyerekei ma már németül adták új környezetükben tovább azt, amit apjuktól még magyarul vettek át. Ez így van már azért is, mert a társadalmi előítélet ezen a vidéken sok esetben a magyar nyelvet a major nyelvvel, a cselédnyelvvel azonosítja.

Székely Margit néni, született Horváth, a magyaróvári Intézeti-majorból házasodott a József főhercegi uradalom később burgenlandivá vált majorjába és a Hanság majorból került ura nyugdíjba. Margit néninek elég bátorsága volt és vett egy házat a faluban. Odavitte egész családját és én is itt Andauban (Mosontarcsa) talál522