Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

mászott, négyszer is, de aztán, mikor már nem tudták leszedni, leesett magától, és iákkor egyáltalán nem akart itöiblbelt felmászni, meg elfutni se akart, miért a szomszéd néni erősen fogta a nyakát. És akikor mindenki mosolygott, a fényképész ibácsá azt mondta: ott repül a kismadár! — az anyukám pedig azt mondta, hogy hol van a kisfilam? Vagyis én. És akkor mindenki megrémült, pedig addigra a Beáival már meg is találtuk la macimait, ami beleesett az árakba, és csuromvíz lett, de mi így is örültünk neki. Aztán én is vizes lettem, mert elcsúsztam, és oda estem, ahol a maci volt. Akkor a szomszéd bácsi azt mondta, hogy ő ezt nem csinálja tovább, más buta íkölfca miialtit, és ékkor az apukám léként neki eigy nagy pofont. A szomszéd bácsi meg rátaposott apu kalapjára, a szomszéd néni meg elkezdte rángatni anyu új frizuráját, de ez már azután volt, hogy anyu megkarmolta a szomszéd nénit, mert az azt mondta, hogy igenis, ők titokban tartanák, ihla ilyen ritka mafla gyerekük lenne, nem hogy még fényképeztessék is. Az owisok megint sírtak, a nagymama elájult, az unofcatestvéremék meg cseresznyéit szedték, mert az .udvar végében volt egy kis cseresznyefa, de ezt addig nem vettük észre. A Peti bokán rúgta a Misit, a Misi meg megverte a Jancsit, mert azt hitte, ő volt. Szegény fényképész bácsi leült a lépcsőre, és csendesen sírdogált.

Aztán mindenki megnyugodott, mert apu meghívta a szomszéd bácsit egy sörre, és fagyit ígért az ovisokniak. A szomszéd néni, meg az anyu jó messze álltak egymástól, a cseresznyefáin már nem volt több cseresznye, a Misi is elfáradt. És akikor szépen fölálltunk és mosolyogtunk, és akkor elkezdett esni az eső — de .a fényképész bécsi azt mondta, sebaj, jót tesz a gabonának, és gyorsan lefényképezett bennünket.

496