Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Látod, itt állok középein, a kezemben van a maci, ami nem is az én macim volt, mert az enyémet a műteremben felejtettem, csak senlkd sem vette észre, és ezért sírok. Mellettem áll a Bea. Uigye helyes? Ha nagy leszek, feleségül veszem, mondtam is anyunak. Itt jobbra van a Jancsii, álgaz, alig lehet megismerni, a Misi úgy megverte. Meg az anyu, meg a szomszéd néni, egymásnak hátat fordítva, mögöttem apu, kicsit lapos a kalapja a szomszéd bácsitól, aki itt balra mosolyog a kutyájával, mert a sörre gondol, amit apu fog fizetni neki. Meg a nagypapa, meg a nagymama, akit a Jancsi anyukája élesztett föl ecetes vízzel. Előttük állnak az ovisok, a Zita, a Karcsi, meg a Peti, meg a Zoli, meg még a többiek is, de azoik nem fértek föl a fényképre, mert olyan sokan voltunk. Az unokatestvéremék azért nincsenek rajta, mert közben elutaztak. Ez a néni meg itt a Jancsi mellett a Jancsi anyukája, hiszen mondtam.

Látod, állunk a diófa alatt, ott az egyik ág le is törött, amikor a Peti leesett. Ugye szép fénykép?

Hogy hol van itt diófa, meg ovisok? Hát nem látod nagymamát, a macit, a szomszédék kutyáját? Az nem lehet, hogy nem látsz semmit, csak azt a kisfiút,

Az nem lehet,

497