Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - Takács Imre: Orémusz! (vers)
3. Nem hiszek? Csak evidenciát értek? Gyász sincs bennem? Elemibertelenedtem? — mert nem szántom pacsirtaszó alatt a búza tarlót...? Hány emberi életfom^a létezett eddig? — és majd még hány létezik? Erkölcsöt csak önmagával mér, aki nem utazik. Aki pedig utazik, vállal új erkölcsöket; pilledve egy-egy között, tanácstalanul és várakozván. Így egyedül, ez is erkölcs-föladvány, ez is lélek-torna. Jézus is csak magába nézve látta magát. Valamennyi kis anyag: Személyiség, üzeneteket tud átvenni és továbbítani, amíg élhet. Ez az egy erkölcs lett parancsom szerencsésen és katasztrofálisan. Valami teljesítmény igazolhatja csak az itt-tartózkodást, bár teljesítmény nélkül nincs is élet, és így ez az igehirdetés is fölösleges, mert a büntetés nem marad el, ha sunyítva-lapítva engedi valaki lesöpörni az élet tervezeteit az élet asztaláról. 4. A vegyi háborút nem az ember kezdte, nem a tudósok találták ki. Haza is kell ám menni, haza pedig csak a hidegen át mehetünk! Az anyai öregapám még a tizennégyes háború előtt meghalt, megmenekítette a sors négy szép fia halálának az ütésétől. Hát ezért csinálunk gyerekeket a pofaszakállal őrültek, gonosz idióták játszadozásaihoz? Ezért pelenkázta anyai öreganyám a négy szép fiút? Hogy rohadt volna le a töke is minden ármányos .. . (kicsodának?) A történelem rossz színészeinek. A történelem ripacsokat tol maga elé. A vegyi háború a csalánban, a züm-züm méhecske fullánkjában, a mélytengeri halak gyönyörű csont-tollazatában, a béka valogában, a vegyi háború az anyarozsban, és a biológiai háború a patkánybolhán. A pestis kamara-kompjai hasítottak a dohos levegőben ... Nem mindig az ember a bűnös, a kielégíthetetlen lemészárló, a kéj-tömeg-gyilkos, a fehér kesztyűben véres kezű, és aki még azt se tűrheti, hogy ezért meggyűlöljék, hogy hátat fordítsanak neki, hogy viszont megalázzák, hogy örök életre ítélve üvegburában lássa szörnyű tettét, mű-szívrvei dobogó mű-szív^f áj dalommal sirassa elvetemültségét az Éden illatai fölé fölemelve és ott bearanyozva — na és mivel? —, nem mindig az ember a bűnös mégsem. 5. Meddig tart visszanevelni izmaimat, hogy csontvázam teherbírása valós legyen? Hogy ember ítéleteit zenghessem a Balaton és a Velencei-tó között? A KárpáGmedencében — medence! —, mi minden idefolyik, 483
