Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - Takács Imre: Orémusz! (vers)
TAKÁCS IMRE Orémusz! — IMÁDKOZZUNK!— 1. Nem sikerült együtthaladnom a korszak nemzedékeivel, a nyolcvanévesekkel, akik a tanítómestereim lehettek volna, a hetvenévesekkel, akik atyai barátaim, a velem egykoriakkal, akik a harcostársaim lettek volna; aztán a fiatalafobakkal, akik ámulatomra kijelentik, hogy ötvenévesek immár, mint voltak zúzottakban a tagbaszakadt zselléremberek az ölbei ucca hosszán tizenhat zsellérházban (némelyik parasztot, gazdát alakított). Nem sikerült. Egyedül vagyok. Egyedül fáradok el. Egyedül veszítem el a termő beavatkozás örömeit, a pillanatokra jutó rögeszméket. A szabad akarat vakon érvényesült, de hogy szabad volt, attól és azáltal, annak a révén nem röghözkötött, bár különben rögből fakadó. Növekedésnek indulhat így egy tölgy is, évezredekig álló palota is; az emberek minden eszköze eddig rögből fakadtam virágozta, emelintette a gondolatot a tökéletességig, iaz észrevétlen gép-testvériességig, mivel ezek úgy dolgoznak nekünk, ahogy a nem fájó szív. . . Nem sikerült együtthaladnom, csak megmenekültem a villámcsapás oktalan kegyetlenségétől ez ideig, hogy értő Kívülálló, Kívülmaradt és Kirekedt gondolkodó gyanánt a földet nézzem, és a Föld sorsát érezzem át, magiamnak magyarázzak, magamnak értsek meg mindent, még azt is, hogy nem lehet mindent megérteni, hogy magamnak felejtsem el az írást, a szótagolást, kushadva húzódjak el a virágnyelvek mellett, a gépesített emlékezet-halmazok között, az energiát szállító csövek fölött, az emberiség fém-érrendszere és idegrendszere között, mint beteg sejt, mint bomlő anyagmorzsa .. . Elveszett a lényeg, mert elveszett, csak a lényeg tudása gyűlik a fejemben. Haszontalanul. Társak tudta nélkül. 481
