Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Fabó Kinga: Csomagolástechnika és közegellenállás: A lélek és a formák (Zalán Tibor három énekéről)
FABÖ KINGA Csomagolástechnika és közegellenállás: a lélek és a formák ZALAN TIBOR HÁROM ÉNEKÉRŐL „Hiszen ha kérdeznének, ha új módon néznék a dolgokat, új nyelvet találnának föl." (Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben) Zalán Tibor három hosszúverse, az Ének pohárért, Ének hajnali napért, Ének a napon felejtett hintalóért egy új ciklus három darabja. Űjat jelentenek ezek a versek egyrészt a személyiség és a személyesség megjelenési módját, becsomagoltságát, egyáltalán: létezését tekintve, másrészt pedig abban, hogy ez a költészet kifejezetten lingvisztikus költészet. A műveletek a nyelv szintjén zajlanak, azaz a nyelvi kifejezések szemantikája elemződik, függetlenül a jelölt dolgok ontológiai státuszától. Látszólag olyan ez, mintha Zalán nem a valóságos létezőkhöz keresne nyelvi referenseket, hanem a nyelvi kifejezésekhez utólag valóságdarabokat. A referáló és a referált viszonya, megfelelésük jellege percről percre változik: a referált időnként kibújik a nyelv alól, a referáló pedig a valóság elől-mögül. A létezés itt nyelvi természetű: minden szóhoz adható egy olyan világ (=„grammatikai tér”!), amelyben az létezhet. Nem a szavakkal jelölt dolgok ontolögikus szerkezete az elsődleges, hanem a nyelvben, a nyelvvel való reprezentációjuk mikéntje. A versek egyszerre „folynak”, „zajlanak” mindennapi és ontológiai szinten, illetve egy mindennapi-köznyelvi és egy szimbolikus-megemelt valóságbeli és nyelvi síkon. Éppen a kettő közti váltások, illetve a kettő közti egyensúlyteremtés pillanatai a legérdekesebbek. Ez a kettősség adja Zalán verseinek valóban sajátos jellegét. Ezért a sok metanyelvi elem: közbevetés, állandó önreflexió és reflexió az írásfolyamatra. Mindhárom versben végig nagyon hangsúlyos, hogy itt írásról van szó. (Egzisztenciális kérdések csak a metaszinten vethetők fel.) Az elmondottak ellenére Zalán e három költeménye egyáltalán nem steril, absztrakt vagy „filozofikus”. Ellenkezőleg: nagyon is „életes”. Itt is a vagyunk lehetne a kulcsszó (pontosabban: a vagyunk és a létezés sokfélesége a kulcsmotívum, mert tételesen a szó nem hangzik el), mint Balassa Péter olvasatában a Termelési regény ben. Mindegyik versben van egészen konkrét történés, mindegyik „szól valamiről”, és mindegyiknek van külső kerete is. Az Ének pohárért c. verset például a következő hármas keret fogja közre: 1. esik az eső; 2. álmodtam (ezt bejelenti és teszi is — egy konkrét példa a közlendő megkettőzésére, illetve arra, hogy a vers egésze szemszögéből hogyan olvad össze a beszélés és a tett egyetlen nagy, folyamatos beszédcselekvéssé); 3. nem lehet megírni ezt a verset. Nemcsak ez a hármas keret dúsítja, teszi tartalmassá ezt az éneket, -hanem az a tény is, hogy többféle térben, többféle időben és többféle konkrét téren is (!) játszódik egyszerre, azaz szimultán vers. Az Ének hajnali napért egy utazás leírása, itt az utazás tényének időnkénti bejelentése tagolja, keretezi a verset. Az Ének pohárért egy nemzedék széthullása, az Ének a napon felejtett hintalóért a személyiség halála, az Ének hajnali napért a személyiség újjászületése-újrarendeződése. A lényeges pontokon mindegyik versben 445
