Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)

sisakot, és elöl egy farkast, hátul egy oroszlánt tétetett rá; és amelyik oldalon legyŐ- zettek a grúzok, odament és a perzsák seregéből (sokakat) megölt, mint az oroszlán a vadszamarakat. Ettől kezdve nem mertek ellene harcolni a perzsák, mivel megismerték azt, akin a farkas és az oroszlán képe volt, és amikor meglátták Vahtangot, ezt mondták: ,,dur az gorgaszal”, ami ezt jelenti: ..óvakodjatok a farkasfejtől”. És ezért kapta Vahtang a Gorgaszal nevet.” (Kartlisz chovreba I. 180.)

A Vahtang sisakját díszítő farkast a kutatók összefüggésbe hozzák a grúz törzsek, elsősorban a szvánok hagyományaiban kimutatható farkas-kultusszal. (V. V. Bardavelidze, Drevnejsije religioznüje verovanija i obrjadovoje graficseszkoje iszkussztvo gruzinszkih piemen. Tbiliszi, 1957. 44.; W. E. D. Allen, Ex Ponto, III. and IV.: Bedi Karthlisa VI— VII. Paris, 1959. 29—47.; J. Markwart, Woher stammt der Name Kauskasus?: Caucasica Fase. 6. I. Leipzig, 1930. 42—43.) A farkas valószínűleg a grúzok egyik legősibb totemállata volt. (S. Ja. Amiranasvili, Isztorija gruzinszkogo iszkussztva. Moszkva, 1950. 42.) A Gorgaszal ragadványnévnek a perzsa gurg-szar ’farkasfej’-bői való eredeztetése megfelel a valóságnak. (F. Justi, Iranisches Namenbuch. Hildesheim, 1963. 122.; H. Hübschmann, Armenische Grammatik I./l. Armenische Etymologie. Leipzig, 1897. 143.; V. I. Abajev, Osze- tinszkij jazük i fol klór. I. Moszkva—Leningrad, 1949. 184, 187.; M. Andronikasvili, Narkve- vebi iranul-kartuli enobrivi urtiertobidan. (Tanulmányok az iráni—grúz nyelvi kapcsolatok köréből) I. Tbiliszi, 1966. 453—454.) Érdekességként megemlíthetjük, hogy Abajev

szerint az ugyancsak iráni eredetű Vahtang név etimonja (*varkatanu ’farkastestű’) is tartalmaz ’farkas’ jelentésű elemet. (V. I. Abajev, i. m. 184, 187.)

7. Kartlisz chovreba I. 143.

8. Histoire de Lazare Pharbe (ford.) S. Ghésarion: V. Langlois Collection II. 283.; L.—N. Dzsanasia, i. m. 216—218.

9. Szakartvelosz isztoriisz narkvevebi II. 91.

10. I. Abuladze, i. m. 93.; Satberdisz krebuli, i. m. 325.

11. Dzveli kartuli agiograpiuli literaturisz dzeglebi. III. Szerk.: I. Abuladze, Tbiliszi, 1971. 47.

12. ,,Masin vitar ikmna Vahtang clisa atisa, gardamovides ovszni szpani urichuni da motku- enesz Kartli tavitgan Mtkuriszat vidre Hunanamde, da moaokhrnesz vélni, aramed cihe- kalakni daurcsesz, tvinier Kaszpisza. Holo Kaszpi kalaki semuszresz da tkue kvesz, da carikvanesz daj Vahtangiszi Miraduht, szarni disz kali. Roméi daurcsesz carutkuenvelad khevni Kartliszani, Kaheti da Klardzseti da Egriszi, csavlesz Ranisza da Movakanisza, cartkuenesz igica da ganvlesz kari Darubandisza, rametu tvit gza szcesz darubandelta, da sevidesz Ovszetsz gamardzsuebulni.” (Kartlisz Chovreba I. 145—146.)

13. Az oszétek (a grúz forrásokban: ovszi, őszi) a szkíta maradványokat is magába olvasztó szarmata törzscsoport egyes — a hunok európai betörése (370) után is a Kaukázus északi előterében maradt — alán törzseinek és egy másik észak-iráni népelemnek, az ászoknak (jászoknak) az egyesüléséből létrejött nép, amely ma is a Kaukázusban él. (V. I. Abajev, i. m. 41—48.; Ju. Sz. Gaglojti, Alanü i voproszü etnogeneza oszetin. Tbiliszi, 1966.; V. A. Kalojev, Oszetinü. Moszkva, 1967. 12—26.; Czeglédy Károly, Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Budapest, 1969. 8—17., 30—39.) Ma sem tisztázott azonban, hogy az itt említett támadók valóban alánok voltak-e (1. alább).

14. Grúzia főfolyójának grúz neve, oroszul Kúra.

15. Hunani a Mtkvari folyó jobb partján, a Tauz-csaj (régen: Kotman) folyó betorkollása fölött lokalizálható. Az 5. században itt húzódott Kartli és a kaukázusi Albánia határa. Hunani, Hnarakert és Toprah-Kala feltételezett azonosságáról lásd: D. L. Muszhelisvili, K voproszü o lokalizacii Hunana Hnarakerta: Peodaluri Szakartvelosz arkeologiuri dzeglebi. (A feudális Grúzia régészeti emlékei) II. Tbiliszi, 1974. 275—277.; u. o.: Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. (Grúzia történeti földrajzának fő kérdései) I. Tbiliszi, 1977. 153—159.; R. M. Vaidov, N. M. Gulijev, O tozsdesztve gorodiscsa Tor- paggala i goroda Hunana: Peodaluri Szakartvelosz arkeologiuri dzeglebi. II. 278—279.

16. Az antik idők óta ismert lakott település Grúziában az Indiát a Fekete tengerrel összekötő híres kereskedelmi útvonal mentén, Tbiliszitől északnyugatra, a Mtkvari folyó bal partján. (A. Apakidze, Goroda drevnej Gruzii. Tbiliszi, 1968. 5, 6, 118.; Z. I. Jampol’szkij, Kaszpi i etno-toponimicseszkije zakonomernoszti: Peodaluri Szakartvelosz arkeologiuri dzeglebi II. 273—274.

17. Eredetileg Grúziának a Jori folyó völgyét Erco Tianetitől Udzsarmáig (Udzsarmát is beleértve) magába foglaló területe, ősi központja Béri (Cseleti), a mai Szioni falu közelében feküdt. Kaheti stratégiai szempontból igen jelentős szerepet töltött be, mivel itt haladt át egyrészt a Kaukázust és a síkságot összekötő egyik út, másrészt a Heretit és Kartlit összekötő legrövidebb utak. A későbbiek folyamán, de még a 4. századot megelőzően, Kaheti területe kibővült a hegyvidékkel, Kuhetivel és Hereti jelentős részével. A 4. században pedig már az Alazani folyó medencéjének északnyugati része is Kahetihez tartozott. (D. Muszhelisvili, Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. i. m. 179—184.)

18. A Csoroh folyó alsó szakaszának a medencéje. Vahtang Gorgaszal uralkodása idején Kartlihoz tartozott. (D. Muszhelisvili, i. m. 80, 215.)

19. A Nyugat-Grúzia területén létrejött állam grúz neve. A görög források az ókorban Kolkhisz, később pedig Láziké néven említik. D. Muszhelisvili kutatásai szerint az 5. század 60/70-es éveiben Aphazeti kivételével egész Nyugat-Grúzia Vahtang politikai fennhatósága alá került. (D. L. Muszhelisvili, Osznovnüje voproszü isztoricseszkoj geografii Gruzii: Szbornik po isztoricseszkoj geografii Gruzii. V. Tbiliszi, 1976. 26.; u. ő.: Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 206.)

20. A kaukázusi Albánia grúz neve. A mohamedán források Arran néven említik. A legújabb •

• Tekintve, hogy a folyóirat nyomdai előállítása technikailag nem teszi lehetővé a grúz szöveg nyelvészeti átírását, a szöveg közlésében a nemrégiben megjelent Keleti nevek magyar helyesírási szótárában megadott átírást alkalmazom. Meg kell jegyeznem azt is, hogy bár a grúz írás nem különböztet meg kis- és nagybetűket, a szöveg könnyebb áttekintése érdekében a szövegrészietek átírásában a magyar helyesírás szabályait alkalmaztam.

130