Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)

kutatások szerint az 5. század 60/V0-es éveiben Peroz perzsa uralkodó (458—484) Vahtang legnagyobb politikai ellenfelét, Varszken pitiahst nevezte ki Rani erisztavjának, azaz Albánia marzpanjának. (M. Lortkipanidze, Kartli V szaukunisz meore nahevarsi. 61—62.; Biró Margit, i. m.

21. A kaukázusi Albániának a Mtkvari folyó bal partján fekvő része. A VII. századi örmény Geográfiában Mukan néven szerepel. (T. Papuasvili, Heretisz isztoriisz szakithebi. (Hereti történetének kérdései) Tbiliszi, 1970. 55—56.)

22. Derbend

23. Excerpta de legationibus (ed. De Boor) 1903. 141. Frg. 3. (Mü. Di. Frg, 8.). Német nyelvű

fordítása: Byzantinische Diplomaten und östliche Barbaren. Fordította: E. Doblhofer.

Graz, 1955. 49—50. Magyar nyelvű fordítása: Szabó Károly, Kissebb történelmi munkái. I. Budapest, 1873. 43—45.

24. Excerpta de legationibus. 588. Frg. 19. (Mü. Di. Frg. 37.); Byzantinische Diplomaten und östliche Barbaren. 74.

25. G. V. Culaja az ,,ovsz” betörést a 448 előtti hun támadással azonosítja. (G. V. Culaja,

Mroveli Leonti: Zsizn’ kartlijszkih carej. (Szövegrészlet-fordítások, bevezetés és jegyzetek) Moszkva, 1979. 88—89.) A. V. Gadlo elfogadja Dzsuansernek azt az adatát, miszerint az „óvsz” támadással egyidőben Bizánc hódító háborút indított Nyugat-Grúzia eile. Ez utóbbit összefüggésbe hozva Priszkosznak egy másik adatával amelyet Gadlo tévesen ad meg, mint a Dindorfius-féle kiadás 19. és 20. fragmentumát (A helyes adatok: Exc. de

leg. 152. Frg. 8. [Mü. Di. Frg. 25], 584. Frg. 12. [Mü. Di. Frg. 26]) Gadlo az „óvsz” betörést 455-re datálja. A. V. Gadlo, Etnicseszkaja isztorija Szevernogo Kavkaza IV—X vv. Leningrad. 1979. 45.) A. Bogveradze a 466-os saragur-akatzir támadással azonosítja az „óvsz ’ betörést. (A. Bogveradze, Priszke panionelisz érti cnobisz seszaheb. (Panioni Prisz- kosz egyik adatáról): Ivane Dzsavahisvilisz dabadebisz 100 clisztaviszadmi midzgvnili szaiubileo krebuli (Jubileumi tanulmánygyűjtemény Ivane Dzsavahisvili születésének 100. évfordulójára). Tbiliszi, 1976. 196.) Az említett kutatóktól eltérően C. Toumanoff az „óvsz” betörést 449-re teszi. Véleményét azzal indokolja, hogy mivel szerinte Vahtang 439-ben született, Dzsuansertől pedig tudjuk, hogy Vahtang 10 éves volt a támadás idején, a támadásnak 449-ben (439+10) kellett bekövetkeznie. (C. Toumanoff, Studies in Christian Caucasian History. Georgetown, 1963. 363. n. 15.) 26. Szakartvelosz isztoriisz narkvevebi. II. 92.

27. „Maszve zsamsza garnovidesz berdzenni Aphazetit, rametu berdzenta hkonda Egriszckalsz kuemoti kerdzi koveli, da daipkresz Egrisz-cklitgan vidre Cihe-Godzsadmde.” (Kartlisz chovreba I. 146.)

28. A tárgyalt időszakban (5. század) Nyugat-Grúzia északnyugati, abazgok és részben ap- silok lakta területe. A 4. században a Kodori folyó választotta el az Egriszi Királyságtól. (D. L. Muszhelisvili, Osznovnüje voproszü isztoricseszkoj geografii Gruzii. 17—18.) A krónika idézett részlete szerint Bizánc még az 5. század közepe előtt meghódította a Kodori és az Egriszckali (Galidzga) közti területet, vagyis az Egriszi Királyság egy részét, az „óvsz” támadással egyidőben pedig egészen Cihe-Godzsiig nyomult előre. (D. Muszhelisvili, Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 200—201.)

29. A mai Galidzga folyóval azonosítják. (D. L. Muszhelisvili, Osznovnüje voproszü isztoricseszkoj geografii Gruzii. 19.) Ocsamcsirénél ömlik a Fekete tengerbe. (Atlasz Gruzinszkoj SzSzR. Tbiliszi—Moszkva, 1964. 13—14. térképlap.)

30. Ma Nokalakevi (a görög források Archaepolisz néven említik), a Tehuri folyó partján. Az Egriszi Királyság politikai központja. (D. L. Muszhelisvili, Osznovnüje voproszü isztoricseszkoj geografii Gruzii. 19.)

31. Exc. de leg. 152. Frg. 8. (Mü. Di. Frg. 25.). Német nyelvű fordítása: Byzantinische Diplomaten und östliche Barbaren. 68.: Exc. de leg. 584. Frg. 12. (Mü. Di. Frg. 26.). Német nyelvű fordítása: i. m. 68—69.

32. Bizánc Nyugat-Grúzia elleni támadását a kutatók többnyire Markianosz császár (450—457) idejére, pontosabban 455—456-ra teszik. (M. I. Artamonov, Isztorija hazar. Leningrad, 1962. 62.; C. Toumanoff, i. m. 363.; Ivane Dzsavahisvili, Thzulebani tormet tornád. (Művei tizenkét kötetben.) I. Tbiliszi, 1979. 278—279.; D. Muszhelisvili, Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 200—201.; A. V. Gadlo, i. m. 45.) Üjabban A. Bogveradze ezt a támadást 463-ra datálja. (A. Bogveradze, i. m. 192.)

33. Kartlisz chovreba I. 151.

34. A. Bogveradze, Kartlisz politikuri da szocialur-ekonomikuri ganvitareba IV—VIII szaukuneebsi. (Kartli politikai és társadalmi-gazdasági fejlődése a IV—VII században) Tbiliszi, 1979. 41.; D. Muszhelisvili, Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 203—

205.; M. Lortkipanidze, i. m. 42—43.

35. G. Ahvlediani, i. m. 124—133.

36. Laskrobisz gapirva Ovszetzed.

37. Ezt a titulust eredetileg Grúzia adminisztratív-politikai egységeinek (erisztavátusainak) a grúz király által kinevezett vezetői viselték. Az idézett szövegrészletben azonban a krónikaíró a perzsa uralkodó Raniba (kaukázusi Albániába) kinevezett helytartóját nevezi erisz- tavinak.

38. A mai Muhrani (Dzsuansernél: Muhnari) Mchetától észak-nyügatra, a Kszani folyó bal partja közelében fekszik. (Atlasz Gruzinszkoj SzSzR. 5—6 térképlap.)

39. Ma: Szaguramo. Mchetától északra, az Aragvi bal partján. (D. Muszhelisvili, Szakartvelosz isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 178.)

40. Kelet-Grúzia régi fővárosa Tbiliszitől 24 km-re a Mtkvari és az Aragvi folyó találkozásánál.

41. A forrásban valószínűleg az Aragvi bal partja mentén, a mai Szaguramo és Zsinvali között húzódó Tianeti (régi nevén: Cobeni) nevű területről (D. Muszhelisvili. Szakartvelosz Isztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 178—179.), és nem a Jori folyó völgyében ma is Tianeti néven ismert helységről van szó.

42. A Kaukázus középső részét átszelő szoros. Neve valószínűleg középperzsa eredetű: Dar-í Alan ’alán kapu’. (M. Andronikasvili, i. m. 49.) A legrégibb időktől fogva igen fontos katonai-stratégiai szerepet töltött be egyrészt a Kaukázustól északra és délre élő népek431