Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)
JEGYZETEK 1. A mű csak késői (15—19. századi) kéziratokban maradt fenn. Vahtang Gorgaszal életrajza a Grúz krónika-gyűjtemény (grúz nevén: Kartlisz chovreba) részét alkotja. (Kartlisz chovreba [Grúzia története] I. szerk.: Sz. Kauhcsisvili, Tbiliszi, 1955. 139—244.) 3. G. Ahvlediani, Dzsuanserls „Vahtang Gorgaszlisz chovrebisz” polkloruli ckaroebi. (Dzsu- anser „Vahtang Gorgaszal történetének" folklór forrásai): MACNE isztoriisz, arkeologilsz, etnograpiisza da helovnebisz isztoriisz széria (történettudományi, archeológiái, etnográfiai és művészettörténeti sorozat) Tbiliszi, 1. 1979. 124—134. 3. Az eredeti grúz források közül Jakob Curtaveli Susanik vértanúsága című hagiográfiai műve a legkorábbi. A szerző az 5. század 80-as éveiben irta meg ezt a számunkra felbecsülhetetlen értékű vitát, amelyben igen értékes feljegyzéseket találunk az akkori Alsó- Kartll politikai és társadalmi helyzetéről. Érdekes, hogy bár Jakob Curtaveli kortársa volt Vahtang Gorgaszalnak, művében nem utal rá. Ennek okairól lásd: M. Lortkipanidze: Kartll V szaukunisz meore nahevarsi (Kartli az V. század második felében). Tbiliszi, 1979. 62. A 11. és 18—19. századi másolatokban ránk maradt vita legújabb szövegkiadása I. Abuladze gondozásában látott napvilágot. Dzveli kartuli agiograpiuli literaturisz dzeglebl (Az ógrúz hagiográfiai irodalom emlékei) I. szerk.: I. Abuladze, Tbiliszi, 1964. 11—29. A mű nemrégiben magyar nyelven is megjelent Istvánovits Márton fordításában: Keletkutatás. Budapest, 1976/77. 243—255. A Vahtang Gorgaszalt személy szerint említő grúz források közül a Mokeevaj Kartli- sza] (Kartli megtérése) krónika a legrégebbi. A krónika két változatban: a satberdiben (10. század) és a cselisiben (14—15. század) maradt fenn. G. Melikisvili véleménye szerint a Mokeevaj Kartliszaj ránk maradt szerkesztése nem keletkezhetett a 9. századnál korábban. A krónika egyes részei azonban ennél jóval korábbi eredetűek is lehetnek. A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet szerint a Mokeevaj Kartliszaj első részének — az úgynevezett történeti krónikának — az összefüggő szövege a 7. században keletkezett. (G. A. Melikisvili: K isztoril drevnej Gruzii. Tbiliszi, 1959. Bevezetés. 23—28.) A krónika satberdi és cselisi változatának legutóbbi szövegkiadása szintén I. Abuladze fent említett könyvében található meg. (Szerk.: I. Abuladze, 81—163.) A Satberdi gyűjtemény szövegének első teljes kiadása B. Gigineisvili és El. Giunasvili munkája. (Satberdisz kre- buli X szaukunisza (A X. századi Satberdi gyűjtemény), szerk.: M. A. Sanidze, Tbiliszi, 1979.) Az 5. századi Lazar Parpeci, aki krónikájában Örményország történetét 387-től kb. 485- ig mondja el, a perzsa fennhatóság alatt álló kaukázusontúli népek szabadságharcával kapcsolatban említi Vahtangot. (Histoire de l’Arménie. Des origines á 1071. Paris, 1947. 214—227.; L.—N. Dzsanasia, Lazar Parpecisz cnobebi Szakartvelosz seszaheb (Lazar Parpeci adatai Grúziáról). Tbiliszi, 1963. 4. A 450—451-es függetlenségi harcot a kaukázusontúli országok főurai közösen szervezték, de magában a felkelésben Kartli nem vett részt. Ennek okairól nem beszélnek a források, de Kartli akkori kül- és belpolitikai helyzete magyarázatul szolgálhat. Kartli feudális urai mind nagyobb hatalomra törekedtek, s hogy céljukat elérjék, szembefordultak a központi hatalommal. Ezek a grúz főurak a perzsákban nem ellenséget, hanem szövetségest láttak. Fontos tényezőként kell utalnunk arra is, hogy mivel Kartli földrajzilag távolabb volt a perzsa birodalomtól mint Örményország és a kaukázusi Albánia, számára a perzsa elnyomás nem jelentett olyan fenyegető veszélyt, mint a másik két kaukázusontúli ország számára. Abban, hogy Kartli nem csatlakozott a felkeléshez, az is fontos szerepet Játszhatott, hogy a grúz arisztokrácia elismert vezetőjét, Arsusa pitiahst II. Jazd- gerd perzsa uralkodó (438—457) az udvarában tartotta túszként. (Szakartvelosz isztoriisz narkvevebi (A grúz történelem vázlatai) II. szerk.: S. Meszhia. Tbiliszi, 1973. 88—89.; M. Lortkipanidze, i. m. 32—34.; A. Bogveradze: Kartlisz politikuri da szocialur-ekonomikuri ganvitareba IV—VIII. szaukuneebsi (Kartli politikai és társadalmi-gazdasági fejlődése a IV—VIII. században). Tbiliszi, 1979. 35.; K. V. Trever: Ocserki po isztorii i kul’ture Kav- kazszkoj Albanii. Moszkva—Leningrad, 1959. 210—213.) 5. Dzsuanser krónikájának egyik részlete arról tudósit, hogy a megözvegyült Szagduht királyné, az akkor még kiskorú Vahtang anyja, édesapjához, Barzabodhoz, Rani erisztav- jához, azaz a kaukázusi Albánia perzsa helytartójához fordult azzal a kéréssel, hogy bocsássa meg korábbi hitszegését és ne kényszerítse új hite, a keresztény hit megtagadására. Barzabod megkönyörült a lányán és megígérte neki, hogy sem őt, sem Kartli lakóit nem kényszeríti a mazdaizmus fölvételére. Cserében azonban azt követelte, hogy ne akadályozzák Kartliban a mágusok hittérítő tevékenységét. A megbeszélést követően Barzabod zoroaszter papokat küldött Mchetába Binkarannal az élükön. A grúz krónikaíró szerint a tűzimádás azonban csak a kisemberek (cvrili éri) között terjedt el szélesebb körben. (Kartlisz chovreba I. 144—145.) Ezzel szemben az 5. századi Jakob Curtaveli művéből, a Susanik vitájából arról értesülünk, hogy Kartli második leghatalmasabb ura, Vahtang Gorgaszal egyik legnagyobb politikai ellenfele, a keresztény családból származó Varszken pitiahs is áttért a mazdaizmusra. (Erről a Susanik vitája című megjelenés előtt álló tanulmányomban Írtam részletesebben.) Nagyon valószínűnek tűnik, hogy Varszken tette nem volt egyedülálló a grúz feudális arisztokrácia körében. 6. A Gorgaszal ragadványnév keletkezését a következőképpen mondja el Dzsuanser: „Holo Vahtang mepesza seekmna csabalahi okroszi, da gamoeszua cinat mgeli da ukanat lomi; da romelsza kerdzsza idzleodian kartvelni, munitca mimartisz da moszrisz szpisza miszgan szparsztasza, vitarca lomman kandzsarni. Mieritgan vergara seudzlebdes szparszni ckobad misza, rametu daiszcavlesz igi, romelsza ecera mgeli da loml, da vitarca ihilian Vahtang, tkvian: „dur az gorgaszal”,roméi arsz esze: „miridet tavsza mgliszasza”. Da misz mier szahel-edva Vahtang mepesza Gorgaszal: Vahtang király készíttetett magának egy arany • • Csak ez úton tudom közölni az olvasóval, hogy A hunok kaukázusi szerepléséhez című írásom (Ant. Tan. XXIX. I. 1982) 1. lábjegyzetében szereplő hivatkozás (V. ö.: Biró Margit: Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése. Századok [Megjelenés alatt]) az itt olvasható tanulmányra utal. 429
