Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Deák Tamás: Don Juan halála - Regény-torzó, meg egy bizalmas epilógus

aág érzete biztosít számokra. Nekem azonban hagyd meg ia szabadságom tudatát; az elletem veszedelmei is attól voltak igaziak, hogy nem a körülmények gyámsága intézte őket, hanem én.

— Ha nem a pártfogóm volnál, dicső grand, bolondnak néznélek. Hiszen még a nőket sem a szabadságoddal szerezted, romlásuk áhítva, amint képzelted.

Elsápadt a haragtól.

— Hanem a pénzemmel, öregem?

— Nono, Don Juan. Csak nem nézel ily otrombának! A férfiúi kellemed- del szerezted az édeskéket, orrod nemes vonalával, megbabonázó szemeddel vagy tán a szagoddal — mit tudhatok térről, férfi létemre, én? Ha úgy festettél volna, mint csekélységem, a kardláfoammal meg a sírásói ábrázatommal, a nők éppúgy utáltak volna, mint engem.

— Teresa aligha a férfit kívánta bennem: elviselhetetlen tisztasága meg- rontóját üdvözölte, a Gonoszt, mely illett jámborsága képzeteihez.

— Tévedsz, uram. Szegény Teresa megajándékozott egykor a bizalmával. Elmondotta, hogy az ajakad őrjítette meg, és nyúlánk alakod, első látásra. Nem a Gonoszra sandított, hanem arra, ami bizonyára jó benned, meg a nadrágodban.

— De én a Gonosz nevében csábítottam el.

— így képzelted. Egy rabszolgából lett filozófus azt írta: Nincs célpont, ami arra való, hogy elhibázzuk — ugyanígy a rossznak sincs természetes alapja a világban.

— Undorodom a sztoikusaidtól, Grácián.

— Hehehe. Pedig be jó is lett volna, ha megszívleled ugyamama filozófus tanítását az istenekről, akik szerinte kétségtelenül léteznek, és mindent szépen és igazságosan kormányoznak, neked pedig azt parancsolják, hogy engedelmeskedj nekik, nyugodj meg mindenben, -ami történik, jó szívvel alkalmazkodj a helyzethez, mert a legjobb (akarattal intézik sorsunkat.

Don Juan felhorkant.

— Ezt te sem hiszed, bölcsek orgazdája!

— .Sajnos. De elhiszem nekik, hogy (győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ.

— Miért, van másféle küzdelem is? Melyben a győzelem egyedül tőlünk függ?

— Természetesen nincs. Amiből az következik, hogy ha nem bocsátkozunk semmiféle küzdelembe, győzhetetlenek lehetünk. Hát nem jó ez? S mily felemelő tudat!

— Elvetemült vénember vagy, Grácián.

— Tulajdonképpen nem.

— Nem tulajdonképpen, csak többnyire.

Hát így szórakoztattuk egymást a kastélyban, melynek rámnehezedő pompája mindig ingerelt, mert oly szemléltetően utalt a szegénységemre, mint egy színpadi hasonlat.

Don Juan szelleme rokonabb volt talán velem, mint a kastélyával — de testi mivoltában oda tartozott a nagyszabású építészeti álmok megvalósult csodái közé, a márvány, az arany meg a bársony varázsához, akár egy szép vad a tájhoz, ahonnan felbukkant. Kár, hogy sosem engedte megfesteni az arcképét, mintha attól tartott volna, avval azonosítják majd, nem a történe404