Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Kabdebó Lóránt: "Vonzások és választások" - Babits és barátságai (tanulmány)

ismert kapcsolat párhuzamba állításával. A Babits—Szabó Lőrinc párharc és a Babits—Illyés kötődése szembesítésével.

A bevezető névsort azért tekintettem át, hogy bizonyítsam, Babitsnak igénye volt a rangbéli szellemek közvetlen barátsága. Hiszen a kiszolgáló barátok sem akárkik voltak körülötte: Pestre érkezése után a filozófus Szilasi Vilmos, annak emigrációba kényszerülése után a Central asztalánál Tóth Árpád, majd a Nyugat-szerkesztés idején Gellért Oszkár. Gellért szinte a hanghordozást és a stílust is örökli Szilasi tói.

És igénye volt a rangbéli tanítványok összegyűjtésére. Mielőtt még az első igazán nagy tehetség, Szabó Lőrinc az útjába kerülne, már — szinte elméletileg — felkészül a fogadására. És egyben felkészül a kudarcra is. A Mythológia című elbeszélés és a Tímár Virgil fia című regény ennek a szerepnek és ennek a kapcsolatnak az átgondolása. A Szabó Lőrincre méretezettnek tartott Mythológia megírása idején még csak nem is ismerte a fiatalembert, legfeljebb a Dienes-fiúkat és közvetlen tanítványát, az alkalmazkodó Komjáthy Aladárt. De -ismerte Babits a mester és tanítvány kapcsolat rendszerint szakítással végződő történeteit, és ennek tükrében ismerkedett saját alkatával és igényével is.

Kevés találkozás jött létre szerencsésebb csillagállás alatt, mint éppen a Szabó Lőrincé és a Babitsé. A fiatal tizedes, aki a frontok összeomlása után Pestre siet, az egyetemre, titkos óhajában arra vágyik, hogy Babits költővé avassa. Babits? Hiszen még él Ady, és a debreceni fiatalok is őrá esküdtek önképzőkörön és a nagyerdei dombjukon. Csakhogy a fiatalember Adyt már csak a ravatalon láthatja. De ő már előbb Babits irányában tájékozódik. Az ő számára a Nyugat-mozgalom, a Huszadik Század inkább csak irodalom volt, művészi forradalom. Nem úgy, mint későbbi barátja, Illyés számára, aki Pesten személyes résztvevője lehet már középiskolás diákként a politikai fejlődésnek is, akinek az olvasmányélményét éppen a Galilei-köri jelenlét vezeti, és aki inkább a társadalmi forradalomra készül. Szabó Lőrinc költő akar lenni, és ehhez akar mindent elsajátítani. Hosszú, egyoldalú drámai vívódásban barátkozik meg Babits személyével, elveivel, stílusával. De a sorsát nem kerülhette el: beleakadt, nem tudta megemészteni, és ezzel fogságba esett, és minél nehezebben tört e fogságba, annál szenvedélyesebben vállalta ezután. Adyért együtt lángolt a többiekkel, Ady közkincs volt, Babits az ő belső mércéje és titka maradt. Babits volt számára az a többlet, amivel kiválik az újért lelkesedők táborából. És még egy: Babits az a forma, az az ellentét, amivel összefogja kamaszálmait, akinek útját figyelve összegyűjti magának azt a műveltséget, formaszemléletet, amellyel építheti és zabolázhatja tehetségét. Így az Ady-szekta titkos Babits-szárnyaként indult Pestre. A jó tájékozódó ösztönű fiatalember tehát megérezte Babitsban a mester adottságait.

A történelmi változások ritmusa, intenzitása azután lehetővé teszi, hogy az ösz- szes tanítványok közül — az egy Török Sophie kivételével — ő kerüljön a legteljesebb szimbiózisba kiválasztott mesterével. Babits élete legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb éveit épp Szabó Lőrinc társaságában éli át. Ennek mozzanatai közismertek, dokumentumai egy része az Érlelő diákévek című Petőfi Irodalmi Múzeum-i kiadványban megtalálhatók.

Valójában két ellentétes egyéniség ellentétes nosztalgiája találkozott egymással: Babits Szabó Lőrincben az életre készülő kamaszt kereste, aki mellett gátlásait fel tudja oldani úgy, hogy az nem neveti ki fölényesen félszegségét. Szabó Lőrinc a lázadó kamasz világának megzabolázását, a higgadt, érett formát, magatartást akarta eltanulni. Kétségtelenül beteljesítik egymás számára a vágyképet is. Babits zárkózottsága felenged, és épp ez a barátság lesz az, amelyik segít leoldani a félszegség- ből reá záródó magányt, és összehozza Babitsot későbbi feleségével is, a költői néven Török Sophie-ként ismert Tanner Ilonkával. De felerősödik egyéniségüknek az az oldala is, — épp egymás hatására —, amelytől egymás segítségével akartak megszabadulni. „Akkor láttam be először az emberi nyomorúságba és nagyságba”, — összegezi a Babits műhelyében átélt tapasztalatokat a mester halála után a tanít395