Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)

asszonyé. Madame Tniandofilidesznek megmaradt a saját ingó és ingatlan vagyona és egy kamatra kiadott tízezer rubelről szóló váltó, a főkormányzó amnesztialevele és a szohumi rendőrségtől a titkos ügynököknek járó csekély havi fizetés. Zarandia pedig elérte azt, amit akart: Euterpia Triandofilidesz a kávézó tulajdonosának a segítségével jól megfogalmazott levelet küldött Szarcsimeliának, amely szerint a Na- kasia-testvérek, Budu és Luka, elrabolták a rabló-uzsorás szövetség egész tőkéjét.

Ez volt a háromszög második sarka.

Tisztségemnél és hivatásomnál fogva jól ismertem a Kaukázus mindennapi életét. Minden említésre érdemes esemény híre eljutott a fülembe, közöttük nem egy módfelett szokatlan és komikus eseményé is. A verekedésnek és a kötekedésnek mindenütt sok volt a kedvelője, de a Szamegrelo egyik hegyi falujában élő Todua- család — kétség nem fér hozzá — mindent és mindenkit felülmúlt. A családnak hat tagja volt: az apa — Dorote Todua —, az anya — Nuca Nakasia-Todua és négy, korban egymást követő fiú. A hagyományt Dorote Todua alapozta meg. ő már ifjúkorában nevet szerzett mint jó verekedő és kitűnő ökölvívó. A verekedés aztán élete legfőbb szenvedélyévé, lelki táplálékává vált. Az ökölvívás iránti vonzalma egészen a fanatizmusig fajult, hiszen semmi mással sem lehet megmagyarázni azt, hogy ameddig erejéből futotta, sem a családjára, sem a vagyonára nem gondolt. Járta a világot és kereste a bajt. Verte az embereket, időnként őt is megverték. Végül is a kor megtette a magáét; negyven évesen szerzett egy csordát, negyvenöt évesen feleségül vette a Nakasia lányt, ötvenöt évesen hozzálátott a fiai edzéséhez- idomításához. A fiúk a kellő tehetséggel és hajlandósággal bőségesen rendelkeztek, sőt, még az apjukat is jócskán felülmúlták. Ennek következtében Nuca Nakasia- Todua is messze földön híressé vált — és nemcsak mint a féktelen család asszonya, hanem főleg mint mindenféle zúzódások, véraláfutások, duzzanatok és törések gyógyítója. Egyszóval a Todua-család tagjai a huligánok grúz követői voltak, azzal a különbséggel, hogy a munkát mindegyikük szerette, és az akkori átlaghoz viszonyítva igen jómódú parasztoknak számítottak.

Az apa és a fiai között azonban volt egy lényeges különbség: Dorote Todua nem gonoszságból verekedett, számára az öklözés mint sport, mint az erőpróba egyik formája volt fontos. A fiait viszont az a vágy hajította, hogy mindig találjanak valakit, akit megalázhatnak, hogy mindenkin zsarnokoskodjanak, mindenkit meggyötörjenek. Ha névnapon, esküvőn vagy bármilyen más összejövetelen megjelentek, aki csak ismerte őket, csendben eltávozott. Aki ott maradt, az megemlegette a mulatságot. Emiatt a Toduák maguknak is sok kellemetlenséget szereztek. A sértést nem mindenki vágja zsebre; egyszer-kétszer megsebesült már mind a négy testvér — ki tőrtől, ki golyótól. Az apjuk évekig korholta és csillapította őket, de a fiúk továbbra is csak a saját fejük után mentek. Az öreg ezt megelégelte, legyintett egyet; attól kezdve csak legeltette a csordáját, és alig járt haza.

Data Tutashia a csordája mellett ismerkedett meg Dorote Toduával. Nagyon tisztelték egymást: Tutashia Toduában a jólelkű idősebb embert tisztelte, Todua pedig Tutashiában a híres, igazságos betyárt. Data néhányszor vendégként is megfordult Toduáék családjánál. Todua öntelt fiai lassacskán nekibátorodtak, és egyszer a hegyi legelőkön, amikor Dorote Todua sátrában nagy evés-dvás, mulatozás volt, valamilyen ürüggyel belekötöttek. A kötekedő emberek különösen szívesen kakaskodnak az olyanokkal, amilyen Tutashia volt; egyrészt abban reménykednek, hogy az ilyen megfontolt ember sokat eltűr, és még ha el is veszíti a türelmét, akkor is csak módjával fizet vissza; másrészt pedig egy neves ember feletti győzelem felér tíz hétköznapi ember legyőzésével, és a későbbi verekedések során jelentős lelki tőkét képvisel. Ebben az esetben tehát a testvérek azt remélték, hogy kis kockázattal nagy haszonra tehetnek szert. Tutashia a Dorote iránti tisztelete miatt mindent eltűrt. A testvérek viszont verekedni akartak, és ezt a komoly férfit könyörtelenül megverték. A betyárnak nem esett volna nehezére, hogy bántalmazóit fegyverével lehűtse, vagy akár még ennél is rosszabbat tegyen velük, de ő mindvégig higgadt maradt. Miután összevert arcát lemosta, távozásakor ezt mondta a suhan371