Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)

lekedeteink épülete mindig az általunk vallott erkölcs talapzatán áll. Egyesek ugyan előbb cselekszenek, és csak azután keresik tettük igazolását, de ha ilyet nem sikerül találniuk, akkor gyártanak maguknak. Mások kénytelenek tekintettel lenni a törvényre és a közvéleményre, tervezett gonosztetteiket ezért nagy gonddal álcázzák, és az önzetlenség leplébe burkolják. Megint mások a tervezett cselekedetet először megvizsgálják a saját erkölcsük szemszögéből, és csak ezután teszik azt meg, vagy lépnek vissza az elkövetésétől. Ajkadnak azonban olyan emberek is, akik nem is gondolnak az erkölcsre, előzetes fontolgatás nélkül cselekszenek, és utólag sem keresnek erkölcsi igazolást, ám tetteik mégis mindig helyesek. Erre Musni Zarandia egyik intézkedését említhetem példaként. Arra a ténykedésére gondolok, amelyet az álhírek elterjesztésére és összegyűjtésére szolgáló rendszer kidolgozásakor fejtett ki. Zarandia ezt az ügyet a következőképpen oldotta meg: a Kaukázus nagyobb településein és mindegyik járási központjában gondosan kiválasztotta hivatalunk egy-egy munkatársát az álhírek elterjesztésére. A titoktartásra maximálisan ügyeltek, olyannyira, hogy munkatársuk új feladatáról a helyi vezető szervek sem tudtak semmit. A kiválasztott alkalmazottak csak Zarandiának tartoztak engedelmeskedni, és csak a tőle kapott anyagot terjeszthették. Ezenkívül kijelölt egy-egy munkatársat a hírek összegyűjtésére, akiknek jelentéseiket Zarandia alosztályára kellett elküldeniük. A helyi vezető szervek előtt ezek a munkatársak is rejtve maradtak. Ily módon az ugyanazon hivatalnál dolgozó két munkatárs is egymástól függetlenül működött. Valószínűleg ismerték egymást, mivel egy-egy járás eléggé szűk működési kör, de arról fogalmuk sem volt, hogy mindketten ugyanazon rendszernek a láncszemei. Ez a mechanizmus nagyon egyszerűnek, megbízhatónak és hatékonynak bizonyult. Míg a hírek gyűjtése teljesen problémamentes feladat, mert pletykát kedvelő ismerősökön kívül szinte semmi mást sem igényel, addig a hírek terjesztése igen kifinomult érzéket kíván. Alacsony társadalmi rangú ügynököt erre nem lehet alkalmazni, hiszen ha hallgatója megkérdezi, hogy honnan tudja ezt vagy azt, az ügynöknek meg kell neveznie valamilyen forrást. Nem válaszolhatja azt, hogy „onnan, hogy ügynök vagyok, akit ilyen hírek terjesztésével bíztak meg!” Ilyen ügybe ugyanakkor értelmiségit beavatni veszélyes dolog: minden második értelmiségi pszichológiai szerepköre az ellenzékiség, így tőlük bármikor számítani lehet árulásra és botrányra. Marad a feltétlenül hűséges alattvalók csekély létszámú kasztja. Ez viszont főleg a nagyoroszokból áll, és már emiatt sem élvezi a helyi lakosság bizalmát. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a fanatikusok nagy részének szellemi képességei a naivitás és az ostobaság között húzódó szűk sávban mozognak. Magától értetődő, hogy ezekre komoly dolgot csak végszükség esetén szabad bízni. A hírek terjesztését végző munkatársaknak viszont fejenként legkevesebb öt-hat megbízható és jól kiképzett ügynökre van szükségük. Mindez már az első pillanatban világos volt a számomra. Azt vártam, hogy Zarandia ezt a problémát a megszokott módon, fizetett ügynökök alkalmazásával fogja megoldani, és az elszegényedett földbirtokosok közül fogja kiválasztani a megfelelő személyeket. De nem így történt.

Amikor a dezinformációs hálózat megszervezésének lejárt a határideje, Zarandia jelentette nekem, hogy minden készen áll, és a gépezetet ki lehet próbálni. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy mennyibe fog nekünk kerülni az ügynökök díjazása. A financiális oldalnak nem kis jelentősége volt: harminc járásban százötven ügynök alkalmaztatására például kilencven-százezer rubelre lett volna szükség. Ekkora összeg kiutalására nagyon nehéz lett volna rávenni a hivatalokat.

— Méltóságos uram — mondta Zarandia —, a hírterjesztés kizárólag a posta- költségekbe fog kerülni. Az összegyűjtött hírek idejuttatása pedig semmibe sem, mert a jelentések a járásokból az állandó hivatali futárok révén fognak eljutni hozzánk.

— Érdekes! Egyszerűen postai úton akarja küldeni az anyagokat?

— Igen! — válaszolta Zarandia. — Rezidenseink a terjesztendő híreket, mint valamelyik barátjuktól érkező ajánlott leveleket fogják kézhez kapni. Ha így levelezünk, akkor abból sem lehet kárunk, ha a levelek idegen kézbe kerülnek. Éppen

303