Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)
Kéziratom lezárása után jelent meg 1984-ben a Kriterien kiadásában Benkő Elek—Ughy István, Székelykereszturi kályhacsempék című könyve, amelyben főként a XVI. századból való díszes kályhacsempék találhatók, nagyrészt ásatásból, vagy a véletlen során napfényre került darabokból. Közöttük (a 22. képen) Cseke- falváról egy nagyon tanulságos Szent László jelenet. A gyalogos küzdelmet őrizte meg a legenda képsorából, de már nagyon eltávolodva a legenda „igazi” magvától. Szent László bárddal támad a kunra, az meg nyilaz a királyra. A kislány nincsen már meg a jelenetem A király feje mögül hiányzik a dicsfény és az egész formaadás erősen népies. A megrendelők nyilván kisnemesek, vagy gazdagabb falusiak voltak, a mesterek pedig helybeli asztalosok, vagy ácsok. Ezek csinálták a nyomódúcokat, amiből aztán a helybeli fazekasok kályhacsempét préseltek és égettek. Ennek az egyszerű csempének mégis nagy a jelentősége, mert mutatja, hogy a Szent László legenda éppen akkor, amikor a templomokból kikerült, tovább élt a falusi népnél. Nyilván későgót és reneszánsz mintákra emlékeztek, mert a csempék közt megtaláljuk a sárkányölő Szent Györgyöt, az oroszlánnal küzdő Sámsont és e kor szép lombos, meg körzővel szerkesztett mintakincsét. 350 CSONTKARC NOSZA-PÖRÖSRÖL (JUGOSZLÁVIA)
