Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)

közelebbről a felső képsort. Két szélén egy-egy fához kötve állanak a küzdők lovai, a fák és a lovak tömege tükörképszerűen felel meg egymásnak. Szent László lovának nyerge is látszik, ez a fametsző kezébe beidegzett XV. századi lovagi nyeregforma. A két ló közti távolság középpontjában egymást vállonragadva küzd a két fegyvertelen ellenfél. Máshelyen egymást övüknél fogva ráncigálják, akárcsak a belsőázsiai vallásos birkózásoknál. A fegyverek letétele — akárcsak az áldozatkor — világosan mutatja, hogy a kép nem hétköznapi verekedést ábrázol. Az ilyenképpen kialakult, teljes kétoldalú megfeleléssel szerkesztett rajzot kibillenti egyensúlyából a kép baloldalán lévő és Szent László kardjával a kun lábába vágó leány. A leány hiányzik is a honfoglalás előtti előzményeken. Talán még honfoglalás előtti származású, de jellegzetes magyar hozzáfűzésnek látszik. Ügy látszik, hogy a párharc eredetileg más jelenetben volt s csak a sűrítés révén olvadt be a Molnár An- na-féle történetbe. A Thuróczi Krónika ősibb fogalmazására visszavezetett küzdelem jelenetét szó szerint megtaláljuk egy XIV. századi magyar oszlopfőn (a földvári templomban). A két küzdő páncélos viselete itt is korszerű, közöttük a korona jelzi a küzdelem tárgyát. Lovuk kétoldalt mozdulatlanul figyetli gazdájuk küzdelmét. E jelenet többi ábrázolásai közül egyelőre csak a gelencei falfestményt említem. Ezen a két ló nem kétoldalt áll, hanem a bemutatott szibériai lemez szó szerinti ismétléseként egy fához kötve várja a küzdelem kimenetelét. Egyes képsorokon, mint például a vitfalusin és az erdőfülein hiányoznak a küzdők lovai. Máshelyt pedig, mint pl. Sepsikilyénben és Bögözben a két ló nem tétlen szemlélője a harcnak, gazdáik mögött lovaik is összecsapnak s egymást harapva, marva vívják külön küzdelmüket. A külső lovak jelenetének meg nem értett visszhangját találjuk a Képes Krónika és a Vatikáni Legendárium miniatúráin, ahol is a két szembenálló ló fejét egymás nyakára festették, anélkül, hogy egymásba harapnának. A küzdők lovai háromféle szereplésének mindegyik változatát megtaláltam a honfoglalás előtti keleti művészeti emlékek közt.

Ennek a jelenetnek futólagos vizsgálatából két dolog következik. Az egyik az, hogy a Szent László-legenda falfestménysorozatának az egyes jelenetekben észlelt különbözőségei nem egyéni változatként keletkeztek, hanem valamennyi régi mintákat ismétel. Ennek a ténynek leszegezése, mint már említettem, arra vezet, hogy megdőlnek azok az elméletek, amelyek valamennyi falfestményünket a nagyváradi Szent László-templom esetleg meglévő falképsorából származtatják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az eredetileg is több változatban élő képsor néhány emléke maradt reánk a falfestményekben. Ez természetesen nem zárja ki, hogy Nagyváradon is ne lett volna meg ez az ábrázolás. A másik dolog, ami a fentiekből következik az, hogy a Thuróczi Krónika címképe ősibb és tisztább fogalmazásban őrizte meg a jelenet egyik változatát, mint a jóval korábbi Képes Krónika. Emellett arra is figyelnünk kell, hogy a Thuróczi Krónika szimmetrikus elrendezésű képe falfestményekben nem maradt reánk. Ezek alapján már régebben felvetettem azt a gondolatot, hogy a Thuróczi Krónika fametszeteinek alapjául esetleg az elveszett ősgesta nagyon korai képei szolgálhattak. A Képes Krónikával való egybevetés alapján leszámolhatunk azzal a feltevéssel is, hogy a Szent László legenda falfestményei a miniatúrák felnagyításaként keletkeztek. Ellenkezőleg, a miniatúrák mesterei merítettek — rendszerint félreértésekkel — az eredeti mintakincsből. Később megeshetett az is, hogy a festő díszített kéziratok képeit használta munka közben. Emellett szól a bibarc- falvi sorozat kereteit négyszögekre való beosztása. Arra is feleletet adhatok, hogy ez a roppant gazdaságú képsor, hol lappanghatott a honfoglalás korától az első falfestmények elkészültéig. A Thuróczi Krónika szimmetrikus szerkezetű képe s néhány székelyföldi falfestmény (pl. az erdőfülei) világosan elárulja, hogy ez az ábrázolóművészet elsősorban a szövés-fonás és a szőnyegszövés, rátétes munkák művészetében virágzott.

Lássuk ezután a Thuróczi Krónika címlapján ábrázolt küzdelemnek néhány honfoglalás előtti előzményét. E jelenet gyökerei ugyanolyan mélyen nyúlnak a múltba, akár a csernigovi ivókürt vadászatáé, vagy a redikori szkíta-alakos magyar ve336