Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)

László legenda néven ismerünk belőle, maga is töredék. Lehetségesnek tartom azt is, hogy az idegen legény megjelenése a régi exogám leányrablás emléke, s így a történet eredeti magva tulajdonképpen a nemzetségi vérbosszú. Így kerülnének a magyar és a kun csapatok a históriába. Az alábbiakban bőven bizonyítom, hogy Szent László fennkölt alakjával csak később hozták kapcsolatba a hősi ének egyik szereplőjét.

Vessünk egy pillantást a Szent László-legendának arra a jelenetére, amely a szibériai aranylemez képtípusát őrizte meg: a küzdelem utáni pihenésre. A legkorábbi, vitfalvi falképen a leány mögött földbeszúrt lándzsán a kun feltűzött feje látható, a kun testét pedig holló és róka tépi. A XVII. században erősen átfestett zsegrai falfestményen Szent László a sziklán végigdőlve hajtja fejét a megmentett leány ölébe, koronás sisakját és páncélkesztyűit a fára akasztotta. A pihenés jelenete megvan székelyföldi falfestményeinken is Maksán, Erdőfülén, ahol a pihenő király lándzsája mellé támasztva pajzsa áll, Bibarcfalván, de talán a legszebb stílusban a székelyderzsi falfestményen. Ez utóbbin hiányzik a fa s a ráakasztott fegyverzet. Megtalálható a pihenés jelenete a Vatikáni Legendáriumban is, de a szibériai lemezhez legközelebb mégis a bántornyai falfestmény áll. Bántornyán a pihenés nem a legenda képsorának végén található, hanem közbeiktatva, s nem Szent László pihen a lány ölében, hanem a lányrabló. A fát háttér előtt ábrázolt jelenet baloldalán a kun leszúrt lándzsája mellett, felnyergelt lova áll. Ha eltekintünk a kétségtelenül nyugati hatásra jelentkező térbeállítástól, úgy pontosan a szibériai lemez jelenetét kapjuk meg. Máshol még a fára akasztott fegyverzet is megtalálható.

Az egykori szibériai későszkíta művészet emlékét szervesen őrző perzsa minia- túraművészetben, a 16. század elején festő Behzad mester Leila és Madjnun idilljét ugyanabban a beállításban festi meg (3. kép), mint Szent László pihenése25. A menekülők pihenő hátastevéje mellettük van, s üdítő vizet szürcsöl a kis patakból. A magyar és a perzsa jelenet ugyanúgy, mint a Szent László legenda többi képeinél (1. alább),' itt sem közvetlenül kapcsolódik egymáshoz. A sokkal korábbi pusztai művészet két késői hajtásaként nemcsak ugyanazt a képtípust, hanem ugyanazt az alapmondát őrizve, hasonlítanak egymáshoz.

Nagy Géza mély megérzése tehát helyes irányba mutatott, amikor a szibériai lemez és a Szent László legenda kapcsolatát megállapította. A Szent László legenda többi képtípusainak eredete is ebbe a késői szkíta körbe vezet. Óriási területen szétszórva találtam meg az egyes jelenetek pontos megfelelőit. Már ez magában is sejteti, hogy eurázsiai elterjedésű ősi monda rejlik az ábrázolások mögött. Alább szemelvényként annak a jelenetnek néhány párhuzamát mutatom be, mely Szent László és a kun küzdelmét mutatja.

Ez alkalommal részletesebben e jelenetek közül csupán azt a fogalmazást tárgyalom, amely a Thuróczi Krónika augsburgi kiadásának címlapján maradt ránk. A Thuróczi Krónika fametszeteiről már kiderült, hogy készítőjüknek — helyesebben a metszetek alapjául szolgáló rajzok mesteréneik — alaposan kellett ismernie Erdélyt. A fametsző a címlapon a legenda két jelenetét sűrítette egybe: az üldözést és a küzdelmet. A metszet stílusa, néhány részlete s a mester téri hatásra való törekvése kétségtelenül a XV. század végének művészi törekvéseiben fogant. Ha azonban az alsó jelenetet jól megfigyeljük, észrevehetjük, hogy annak térképzetét, csupán a felfelé kanyarodó út és a leányrabló kun lovas kisebb méretezése sugallja. A lovasokat ugyanis a képsíkkal párhuzamosan ábrázolta a fametsző, alakjukban semmiféle rövidülés, vagy térbeállás nyoma nincsen s lovaik és maguk az ösvény irányától függetlenül a képsíkkal párhuzamosan mozognak. Ez a tulajdonság eleve sejteti, hogy a fametsző előtt levő minta a Szent László legenda falképsorainak megfelelően szerkesztett képszalag volt. A felső jeleneten teljes egészében meg is őrizte a metsző ezt az elrendezést. Az alakok egy magasságban vannak és ez szinte magától megrajzolja az eredeti minta képszalagjának alsó- és felső szegélyét. A háttérben ábrázolt várak, vitorláshajókkal népes tenger s a vár felé vezető úton haladó kaszás ember a kor nyugati tájképi háttereiből került a metszetre. Vizsgáljuk most

335