Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)

6. Molnár Anna, édes kincsem Nézz egy kicsit a fejembe,

Nézz egy kicsit a fejembe.

7. Addig nézett a fejébe,

Míg elaludt az ölébe,

Míg elaludt az ölébe.

8. Ügy feldobta éles kardját,

S levágta a gyenge nyakát,

S levágta a gyenge nyakát.

9. Úgy kell neked Ajgó Márton,

Mért csaltál ki a házamból,

Mért csaltál ki a házamból.

A ballada változatai még többet elárulnak. Ung megyében például megtudjuk, hogy mit jelent a „fejbe nézés”:

Gyere velem arra helre,

Keress egyet a fejembe,

Talált egyet a fejibe,

Elszunnyadott az ölibe.

A lengyelfalvi s szegedkörnyéki versekből megtudjuk azt is, hogy a csábító nem magyar legény, hanem török:

„Török betyár elindula egyik országból a másba ...”

Nem kunokról történik említés, hiszen a nép mindig az új ellenségről énekel, így változott a kun tatárrá, a tatár törökké, a török muszkává stb. Az ung megyei változat pedig nyíltan megmondja, hogy a „nézz egy kicsit a fejembe” annyit jelent, hogy keress tetveket a fejemben.

Ezek szerint tehát a szöveg tökéletesen egyezik a Szent László-legenda alapjául szolgáló szöveggel, amelyik elveszett, csak a képsor és krónikáink őrzik késői változatait. A képsorban azonban sokkal több részlet van, ami krónikáinkból már hiányzik. így például Szent László fegyvere a bárd, a kuné a görbe szablya, de a képeken a magyar leány néha mégis karddal vágja el a kun lábát. Honnan veszi a kardot? Nyilván már a képek festésének korában is két történet olvadt itt össze, de a Szent László hagyomány még nem győzte le egészen a mese ősi magvát.

Népmesekutatásunk a Molnár Anna ballada legérdekesebb mondanivalóját az akasztott leányok jelenetében látta, s ez alapon megállapította, hogy a ballada nyugatról került hozzánk, a Kékszakállú herceg történeteinek egyik változata. Azt is megállapították kutatóink, hogy a Székelyföldön s a közvetlen kapcsolódó román részeken van egy-két „hiányos szöveg”, amelyből azonban hiányzik az akasztott leányok története, itt megvan a „fejbenézés” is. Meggyőződésem, hogy ezek a „hiányos szövegek” őrizték meg eredeti formájukban a régi magyar történetet. Az ősszövegbe csak később került bele a hasonló történetet elmondó Kékszakáll históriájából az akasztott leányok jelenete. Különben ezzel egyidőben a Molnár Anna történet is megjelenik Nyugaton a jellegzetes „fejbenézés”-sel együtt. Nem hatásról, hanem kölcsönhatásról van tehát szó. A ballada eredeti formája a Balkánon ismeretlen, nyilván tőlünk került a környező románsághoz, valószínűleg régi stílusú dallamainkkal egy füst alatt.

Ezek szerint tehát a Molnár Anna ballada egy régi, pogénykori hősünk tetteinek sorozatából szakadhatott ki. Az egész történet elkallódhatott, az amit Szent

334