Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)

juk — szinte pontosan fedi a Szent László tisztelet szentelményeinek elterjedését, egyszóval a történelmi Magyarország gyepüvonalát. Ám lássuk először a szövegeket, a krónikás helyeket, tehát magát a legendát.

Kezdjük a Képes Krónikában megőrzött legendaszöveggel: „A pogány kunok... kegyetlenül rabolva ... haza indultak. Salamon király és Géza herceg, testvérével, Lászlóval sereget gyűjtve, sietősen utánuk eredt... a pogányák nyomorultul megfutottak, s a magyarok... a kunok megnyírt fejét úgy aprították, mint a nyers tököt. Szent László herceg megpillantott egy pogányt, aki egy szép magyar leányt vitt a lova hátán. A herceg ... üldözőbe vette Szög nevű lován, de nem tudta őket elérni. Odakiáltott hát Szent László a leánynak: szép húgom! Ragadd meg a kunt övénél fogva és vesd le magadat a földre! Meg is tette. Midőn László herceg távolról a földön fekvőre szegezte lándzsáját és meg akarta ölni, a leány nagyon kérte, ne ölje meg, hanem bocsássa el. A szent herceg hosszas küzdelem után elvágta (a kun) torkát (más — eredetibb — változatban az „inát”), megölte .. .”15

A Képes Krónika 1374—76. közt készült Nagy Lajos udvarában, festője Hertul fia Miklós lehetett, aki nagyon jól ismerte a magyar történelmet, néha jobban mint a krónika írója Kálti Márk barát.

Némileg változott szöveget kapunk a XVI. század elején lejegyzett Érdy kódexben16: „Megijedének az okáért a kunok és hátat kezdének adni. A futásban látá László herceg, hogy egy fő ember a kunok közül viszen vala egy igen szép magyar leányt háta megett a lovon. Utána siete és monda a leánynak: fogd a kunt és szőkéi jél alá a lóról és vond utánadJ És a leány ezt műveié, levoná a kunt. László herceg is leszökellik és harcolni kezde a kunnal. A leány pediglen felkapá a csákányt és agyon kezdé azzal ütni a kunt. László herceg levágá azt és megszabadító a leányt . ..” Bonfininél éppenséggel a leány öli meg a kunt.17

Az Érdy kódexben tehát nem egy a sok kun közül, hanem „egy fő ember”.

Nagy Lajos életében készült el Mügein Henrik Krónikája, amelyik szintehogy a képsornak megfelelően írja le a kun üldözését és megölését18. „Ugyan azon a napon László herceg látta, hogy egy pogány egy hajadont — aki igen szép volt — maga mögé ültetett a lóra, ennek utánasiet lován, amelyet „zang”-nak hívtak, de a herceg nem tudta elérni a pogányt és ezért szent László herceg odakiált a leánynak, mondván: fogd meg a pogányt övénél fogva és vesdd magad a földre, a leány ezt tette és Szent László herceg ráveti magát a pogányra és hosszan küzdenek: egészen addig, míg a hajadon egy harci bárddal levágta a pogány egyik lábát, úgy, hogy elesett, akkor Szent László a hajánál megragadta és a leány levágta a nyakát.. .”13

Az utóbbi időben tisztázódott, hogy a későbbi moszkvai évkönyvek Nikon féle kéziratában közölt Szent László legenda voltaképpen szerb eredetű, vagy Pahomie diák írta, vagy egy Duna menti szerb író. Mindenképpen bizonyos, hogy magyar környezetben élt és Szent László legendánkat ötvözte a Szent Száva legendával. Az író megjárta az Athosz hegyet, majd oroszföldön írt világtörténetébe beillesztette legendánkat. A legenda minket érdeklő részének szövege Ács Károly fordításában a következőképpen hangzik20:

„Az gonosz emlékezetű Batu megöletése Magyarországban”. (Nagyvárad alá ér Batu), erős vár. „Közönséges fában szegény vala, de külömb-külömb gyümölcsösökben és borban dúskál vala; a várast környül-környül viz övezvén, ő erősségében senkitől sem féle. A vár közepén nagy magos torony álla mindenek gyönyörűségére .. .” Szent Lászlót titkon megkereszteli Szent Száva. „És történe, hogy tulajdon asszonyhuga őhozzá a várba menekülvén az barbárok utolérik vala és foglyokul az kegyetlen Batu elejébe hurcolák, László kerál ezt észben véve sírását tetézé és nagy hangon veszékel vala, ő urához istenéhez könyörögvén ... És az könnyűi gyors patakok módjára kiáradának és az hol az márvány kövezetre hullnak vala, átüték azt, mely csodálatos jel mái napig is látszik ama kövezeten ... (jelenés). És leszállván a toronyból felkantározott mént láta, és senki emberfia kantárát nem tartá, és harci bárd vala az oldalán ... Batu az magyar hegységek felé menekülvén gonosz végét leié László király keze által. Mondják, kik ama földön élnek, László kerál asszony331