Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló 6.)

HÉRA ZOLTÁN Ráismerések NAPLÓ (6) Lírai hősöm az ötvenes években: Vidám, kalandos és szomorú száműzött, cselekvéstől elütött ultracselekvő, min­denünnen elkéső, javíthatatlan hanyag, titkos eminens, Eurázia legnagyobb ácsorgója. Kárpát-medencei Hamlet és a Szarmata síkságra merészkedő Tele- makhosz. Visszaérkezni vonakodó heves visszaszálló, százszor elnémult halló­néma, minden szót megjegyző alkalmi süket, következetes lét-elhalasztó és lét- visszaszerző, teknőcmozgású paripa vér. * Amikor még az eszméknek szaguk és illatuk volt, úgy érzékeltem őket, mint a növényeket. Az ószövetségi eszme nyerstölgyfaillatú, az újszövetségi eszme tavaszi barkaág illata, a kortesbeszédek kutyabenge szaga, a földrajzórák fe­nyőillata, az egészségtan órák bürökillata, a növénytan órák alma- és körte­illata, az ásványtan órák ezüstmoha szaga. S aztán a dögszagok, eszméké, ame­lyek úgy szaglottak, mint a cukorrépa cefréje áttelelés után, májusban, a kon­zervatívok — minden rendűek és rangúak — tavalyi szalma szaga, a kleri­kálisok taplószaga, a polgári radikálisok tormaszaga. És a szárazgyepűszag, ami az irodalomtörténeti ,könyvekből áradt, s a frissen lekaszált fű illata, amely néhány verseskönyvből. Ady verseinek hársvirág és vérszegfű illata, Babits verseinek diófalevél illata, Kosztolányi verseinek levendula illata, lly- lyés verseinek érett-bükköny szaga, Szabó Lőrinc verseinek gyalogfű szaga. A fodormenta és a búzavirág illata az akkori Weöres Sándor verseiben. Az írásról szóló írások, s aztán az azokról szóló: néha olyasmi ez, mint az álom az álomban, és abban megint egy álom. Talán ezért is írom ide: Ma azt ál­modtam, hogy egy hozzám közelálló személy — konkrétan nem is tudom, hogy ki — társaságában a dél-amerikai őserdők indián „vadjainak” a vendé­ge vagyok. Hogy engem kényeztetnek, de azt a hozzámtartozót, akit először ugyanolyan örömmel fogadtak, mint engem, furcsán méregetik. Megtudtam álmomban — egy önkéntelenül kihallgatott beszélgetésből —, hogy két indián álmodott ott az előző éjjel az én társammal, mégpedig rosszat. Az ellesett be­szélgetésből ki lehetett következtetni, hogy aki idegennel legalább két indián egyazon éjszakán rosszat álmodik, azt ellenségként kell kezelni. — Szorongtam álmomban amiatt, hogy valakiről, aki közel állt hozzám, rosszat álmodtak az én figuráim. És beleálmodtam mindebbe azt is, hogy rólam, aki éppen álmo­dom őket, ugyanúgy rosszat álmodhatnak ők, méghozzá úgy: egyazon éjsza­kán, egyszerre ketten. * 314

Next

/
Thumbnails
Contents