Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Visky András: free jazz, kedves katalin művésznő! (versek)

cafatokra ölelgetett kimerült hátizsákot, mindent: egy fényképezőgép sötét torkát fenyegetésként értelmezzen, pedig csak árnyékos ezüstnitrát mező az arc, pedig csak egyszerűen emulzió minden, a tenger lassú léptekkel elindul a véreres hold irányába, beleütközik a bokrokba és elterül a homokon, koponyáján ezer tízezer lyuk, kagylók .. .

... kezében

egy csésze hideg afternoon thee, mintha az északi tenger szorult volna porcelán falak közé, elkezd kérdezni az ember: miért, miért, és hajlamos, hétpróbás hajlamos az ember, mindig készen van néhány mondat: gonosz, békülékeny, trágár, esengő, vigasztaló, hogy miután szembenéz néhány másodperc előtti önmagával, elkiálthassa, hogy lehetőleg mondat közben érje a zárszerkezet kattanása, miért, miért, a kibetonozott versbunker, ahova alig vihetsz magadból valamit, csak bolyongsz a szavak ezüstnitrát mezején és várod, hogy az álom terebélyes szürke keselyűi telepedjenek szemedre, míg, úgy hajnaltájt, a dermedt hullámú ágynemű rengetegében kérdezed: miért, miért, miért, miért