Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)
denesetre jól érzem magam. „Mesterséged nem kell nekünk, se bölcs szavad, / Mert élni vágyunk s napsugárra áhitunk!” Tehát ő, a Philoszophosz ír arról, hogy a kályha rossz, nincs faszén, „a szél alvilági hangokon dudál...” a legszélesebb bölcseleti perspektívák és koordináták mellett a mindennapi élet apróságai felbukkannak. A margóra írtam: szubjektív, realista, mai, tréfás. — én! Olvastam továbbá ebben A bizánci irodalom kistükre-ben egy Khrisztophorosz Mütilénaiosz íróról-költőről, aki a XI. században élt, életrajzában olvasom, hogy a császári gyilkosságok poklában, Bizáncban ez akkor divat volt, ugye: jónapot helyett kitolták az emberek szemét, folytonos kivégzés, árulás, vérfertőzés, eretnekégetés, gyilkos intrikák; szerető szeretőt, császár császárnőt, apa fiút, fiú anyát ölt, rabolt. Kísértetek, fattyak, jó nagy vad grand guignolok... az embernek eszébe jut a Ja- kab-kori drámákkal való rokonság, Webster és társai, akikkel én sokat foglalkoztam 1931 táján, mikor Londonban tartózkodtam egy évet, hogy megírjam egyetemi magántanári disszertációmat. Ez utóbbiból nem lett semmi, megszületett a Prae. Bosszú, gyilkosság, házasságtöréses rémdrámák végigvonulnak a történelmen, külön fejezet lehetne ennek a XI. századi Bizáncnak és a Jakab-kori drámáknak kapcsolata, dehát én szűkszavú vagyok! Inkább felolvasok egy lábjegyzetet, amit a 371. oldalon találtam: „Niképhorosz Phokasz valóban győzelmes császár... akit felesége Theophano, új szeretőjével, (itt jön egy hosszú név), a későbbi császárra! együtt meggyilkolt, amint első férjét, II. Romanoszt is megölette”. História est ma- gistra vitae és főleg mortis. Közben ez a Khrisztophorosz Mütilénaiosz, a császári gyilkosságok poklában jambikus verseket írt az év valamennyi szentjének tiszteletére. Megvolt a megfelelő miliő hozzá! Nahát, több se kellett nekem! Először is a két téma szomszédsága, másodszor az, hogy 1936-ban, mikor a Szent Orpheus Breviáriumát elkezdtem, tervem volt, hogy az év minden napjára, szépen sorjában megírom a megfelelő szent életét, úgy 15—20 oldalon. Hozzá is fogtam. Január elseje, másodika, harmadika szentjei el is készültek ilyen formában. Azután különböző körülmények miatt ez abbamaradt, lekopott és másképp folytattam az Orpeust. De az év összes szentjéről írni ebben a Webster dráma-, grand guignol-miliőben, érthető, mennyire izgalmas nekem. Le a kalappal! Sok szatírát is írt Khrisztophorosz Mütilénaiosz, többek között a hamis ereklyék ellen. Ez a téma is izgat, pro és kontra, foglalkoztam vele Wittenberg című művemben, amely Luther Mártonról, Cranachról és az ő korukról szól. Az ereklyetisztelet kapcsolatban van a szentképek és szentszobrok tiszteletével. Én nem vagyok képromboló, én nem vagyok ereklyegyűlölő. Hamis ereklye? Eg,ye fene. Szeretem őket, mert anyagi, hozzánk közel álló tárgy, és az ember testies lévén, a dolgokat látni, érinteni, simogatni, csókolni akarja. Hogy az Szent István valóságos jobb keze vagy sem? — nyilván nem az! Nyilván nagyon sok ereklye nem valódi, hanem hamisítvány. De Uramisten, ebben olyan vagyok, mint az egyszerű hivő ember, jobban el tudom képzelni az illető szentet élő korában, ha látom állítólagos csontjait. Természetesen utálom az ócska, aljas üzelmi ereklyekereskedést, így hát nagyon élveztem, mikor Mütilénaiosz Egy hiszékeny ereklyegyűjtőhöz című versében, szürrealista viccet súroló stílussal így gúnyolódik: „s már számtalan ereklyetartód tömve van, / s barátaidnak, hadd imádják, megnyitod: / ott látható Prokopiosznak tíz keze, / Szent Tódor állkapcája több mint egy tucat, Nesztor nyolc lába és Gergelynek hét feje, /” stb., stb. (Weöres Sándor fordítása). Meglepő volt és nekem való dolog: a költő életrajza és műveiből vett szemelvények oldalán látható egy elefántcsont dombormű illusztrációja, A negyven mártír címet viseli. Odaírtam mellé: Gottes Gruppensex. Mert félig meztelenül nyüzsögnek, hevülten szoronganak ezek a mártírok egymás mellett és felett. Mint. valami szexuális bacchanália a tizedik századból. Már volt több ízben alkalmam kifejteni, szentség és erotika örökké kedves témám ... Ezzel mára befejezzük, de legközelebb szorosan ebben a tárgykörben folytatjuk. 298
