Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)

denesetre jól érzem magam. „Mesterséged nem kell nekünk, se bölcs szavad, / Mert élni vágyunk s napsugárra áhitunk!” Tehát ő, a Philoszophosz ír arról, hogy a kály­ha rossz, nincs faszén, „a szél alvilági hangokon dudál...” a legszélesebb bölcseleti perspektívák és koordináták mellett a mindennapi élet apróságai felbukkannak. A margóra írtam: szubjektív, realista, mai, tréfás. — én! Olvastam továbbá ebben A bizánci irodalom kistükre-ben egy Khrisztophorosz Mütilénaiosz íróról-költőről, aki a XI. században élt, életrajzában olvasom, hogy a császári gyilkosságok poklában, Bizáncban ez akkor divat volt, ugye: jónapot helyett kitolták az emberek szemét, folytonos kivégzés, árulás, vérfertőzés, eretnekégetés, gyilkos intrikák; szerető szeretőt, császár császárnőt, apa fiút, fiú anyát ölt, rabolt. Kísértetek, fattyak, jó nagy vad grand guignolok... az embernek eszébe jut a Ja- kab-kori drámákkal való rokonság, Webster és társai, akikkel én sokat foglalkoztam 1931 táján, mikor Londonban tartózkodtam egy évet, hogy megírjam egyetemi ma­gántanári disszertációmat. Ez utóbbiból nem lett semmi, megszületett a Prae. Bosszú, gyilkosság, házasságtöréses rémdrámák végigvonulnak a történelmen, külön fejezet lehetne ennek a XI. századi Bizáncnak és a Jakab-kori drámáknak kapcsolata, dehát én szűkszavú vagyok! Inkább felolvasok egy lábjegyzetet, amit a 371. oldalon találtam: „Niképhorosz Phokasz valóban győzelmes császár... akit fe­lesége Theophano, új szeretőjével, (itt jön egy hosszú név), a későbbi császárra! együtt meggyilkolt, amint első férjét, II. Romanoszt is megölette”. História est ma- gistra vitae és főleg mortis. Közben ez a Khrisztophorosz Mütilénaiosz, a császári gyilkosságok poklában jambikus verseket írt az év valamennyi szentjének tiszteletére. Megvolt a megfelelő miliő hozzá! Nahát, több se kellett nekem! Először is a két téma szomszédsága, má­sodszor az, hogy 1936-ban, mikor a Szent Orpheus Breviáriumát elkezdtem, tervem volt, hogy az év minden napjára, szépen sorjában megírom a megfelelő szent életét, úgy 15—20 oldalon. Hozzá is fogtam. Január elseje, másodika, harmadika szentjei el is készültek ilyen formában. Azután különböző körülmények miatt ez abbama­radt, lekopott és másképp folytattam az Orpeust. De az év összes szentjéről írni ebben a Webster dráma-, grand guignol-miliőben, érthető, mennyire izgalmas nekem. Le a kalappal! Sok szatírát is írt Khrisztophorosz Mütilénaiosz, többek között a hamis ereklyék ellen. Ez a téma is izgat, pro és kontra, foglalkoztam vele Wittenberg című művem­ben, amely Luther Mártonról, Cranachról és az ő korukról szól. Az ereklyetisztelet kapcsolatban van a szentképek és szentszobrok tiszteletével. Én nem vagyok kép­romboló, én nem vagyok ereklyegyűlölő. Hamis ereklye? Eg,ye fene. Szeretem őket, mert anyagi, hozzánk közel álló tárgy, és az ember testies lévén, a dolgokat látni, érinteni, simogatni, csókolni akarja. Hogy az Szent István valóságos jobb keze vagy sem? — nyilván nem az! Nyilván nagyon sok ereklye nem valódi, hanem hamisít­vány. De Uramisten, ebben olyan vagyok, mint az egyszerű hivő ember, jobban el tudom képzelni az illető szentet élő korában, ha látom állítólagos csontjait. Ter­mészetesen utálom az ócska, aljas üzelmi ereklyekereskedést, így hát nagyon élvez­tem, mikor Mütilénaiosz Egy hiszékeny ereklyegyűjtőhöz című versében, szürrealista viccet súroló stílussal így gúnyolódik: „s már számtalan ereklyetartód tömve van, / s barátaidnak, hadd imádják, megnyitod: / ott látható Prokopiosznak tíz keze, / Szent Tódor állkapcája több mint egy tucat, Nesztor nyolc lába és Gergelynek hét feje, /” stb., stb. (Weöres Sándor fordítása). Meglepő volt és nekem való dolog: a költő életrajza és műveiből vett szemelvé­nyek oldalán látható egy elefántcsont dombormű illusztrációja, A negyven mártír címet viseli. Odaírtam mellé: Gottes Gruppensex. Mert félig meztelenül nyüzsög­nek, hevülten szoronganak ezek a mártírok egymás mellett és felett. Mint. valami szexuális bacchanália a tizedik századból. Már volt több ízben alkalmam kifejteni, szentség és erotika örökké kedves témám ... Ezzel mára befejezzük, de legközelebb szorosan ebben a tárgykörben folytatjuk. 298

Next

/
Thumbnails
Contents