Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)

liturgikus zenés díszmisékre jártam apámmal. Erről már vele kapcsolatban szó volt, most csak a következőket említem: azért hallottam sok zenés misét a Mátyás-templomban gimnazista és egyetemista koromban, mert édesapám foglalkozásánál fogva kijárta a várbeli plébánosnak, Nemes Antal címzetes püspöknek, hogy Mozart, Schubert, Beethoven, Haydn-misék alkalmával az Operaház legkiválóbb énekesei szerepeljenek. És ezek a „nagy katolikusok” pénzt kértek. Katolicizmus... Apám elintézte valahogy a Kultuszminisztériumban, hogy adjanak pénzt Nemes Antalnak, akivel én is többször találkoztam és aki hálából mindig apámnak karácsonykor nagy flaska rumot és csomag teát küldött. Tőlem angolul akart tanulni, mert ő is, mint néhány főpap vagy alpap, akivel ismeretségben voltam, Szókratész és Alkibiadesz viszonyát akarta repetáink

Borzalmas emlékem, hogy a miséken folyton álltunk apámmal, mert nem volt hajlandó elég korán érkezni. Majdnem elájultam, de a liturgiát azért mindig élveztem a Mátyás-templomi zenés miséken. Én addig a Krisztina városi templomban csak a részeg kántor — aki egyébként énektanárunk is volt a Verbőczy gimnáziumban — halandzsáit hallottam orgonán, és mikor először szólaltak meg a Mátyástemplomban a fönti kórusról hegedűk, dobok, trombiták, az az újdonság! azt a szédületét, döbbenetét, gyönyörűséget! Olyan óriási hatást tett rám, hogy még most is, ha lemezről hallgatom ezeket a miséket, könnyedén helyezem magam vissza abba az elragadtatott hangulatba.

Nos, ez az Ióannész Küriotész-Geometrész Kisázsiában volt főpap és metropolita egy Meletiné nevű kisvárosban. Kisázsia — és talán főleg ezért foglalkoztat Bizánc — életemben és művemben igen jelentős élmény. Birtokomban volt Bachofen 19. századi nagy történész és mitológia-kutató könyve (sajnos elveszett, pedig sokszor kezemben volt, nagyon szerettem gusztusos, csúszós, sima papírjait), Das Mutterrecht (1861).

Szenvedéllyel olvastam végig a mai Törökország területén lévő országok mitológiáit, rengeteg erotikus részlettel: Frigia, Lídia, Kappadókia, Kilikia ősanyái, őskurvái ... Mikor A mítosz mítosza című cikkemet írtam Kerényi Károlyról, Bacho- fenre hivatkoztam: ott ragyogóan régen minden meg van írva, amit itt misztifikáltok, az frázis és hígítás. Persze költői rajongásom nem zárta ki például Engels sok szempontból jogos kritikáját.

Egy másik remek könyvet említenék még itt, Altanatolien a címe, biztosan elő tudom szedni, abban rengeteg kép van. Azok a mitológiai „mítoszteremtő” országok szerepelnek benne, a mai Törökország területén, amelyek Bachofen Mutterrecht- jében. Nemrégiben éppen Somlyó Gyurkával beszélgettünk a Szent György legendáról, mert ilyen típusú mítoszok is vannak benne. Na, közben meglett a könyv: Helmuth TH. Bossert: Altanatolien (Berlin 1942, Verlang Ernst Wasmuth).

Ez az Ióannész Küriotész-Geometrész élete végén egyszerű szerzetes lett és ez szintén velem rokon. Orpheusom megértéséhez (nem mintha szükség volna megérteni, de ha véletlenül akarja valaki) hozzásegít, amit itt mondok: imádom a pompát, a nagystílűséget, a liturgiát, az Eskoriált és minden palotát meg ezeregyéjszakái varázskastélyt, ugyanakkor szeretem a kunyhót, az egyszerűséget.

K. L.: Akkor a most készülő Don Carlos-könyvedben ez a kettősség benne van.

Sz. M.: Jól sejted, jól sejted. Ez a metropolita, élete végén, egyszerű szerzetesként Nazianszoszi Szent Gergelyről írt kommentárokat. Márpedig ez a Nazianszoszi Szent Gergely életem egyik legkedvesebb szentje, írója, költője. Élete majdnem a negyedik Orpheus-kötet (Véres Szamár) bevezető szentéletrajza lett, aztán mégis a 16. századi spanyol Villanovai Tamást, Valencia püspökét választottam.

K. L.: És mégis mi volt az, ami arra késztetett, hogy erre essék a választásod?

Ha annyi közös vonást fedeztél fel, miért nem róla írtál?

296