Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)
rögtön, mint színpadon, gyönyörű halott, szecessziós kellékekkel feldíszített fiatalember jelenik meg. Inkább jöjjön a mitológia. Daphniaka című műve elveszett. Daphné gyönyörű leányzó volt, Apolló beleszeretett, Daphné nem viszonozta szerelmét. És mikor Apolló értelmesen kezdett közeledni Daphné testéhez, az átváltozott babérfává. Ezer isteni, izgató manierista kép van birtokomban erről a jelenetről. Hadd említsek meg itt egy kis háromkötetes német nyelvű könyvet, amit állandóan forgatok, legkritikusabb pillanatokban velem volt (pincében bombázáskor), nem egy művemhez számos ihletet adott. Ovidius Átváltozásai-ról van szó (Ovid: Der Götter Verwandlungen, Hugo Schmidt Verlag, München. Band 1. 32—33 old). Mindegyik történetet 1—2 kép, de micsoda kép illusztrál. Apolló és Daphné mítoszánál egy Agostino Veneziano-rajz mutatja éppen azt a pillanatot, mikor Daphnénak még gyönyörű meztelen a teste, de ujjaiból már babérágak nőnek ki, lábai pedig gyökeret eresztenek, így „menekül” Daphné, hogy Apolló közelebbi ismeretséget ne köthessen vele altájon. Ezt a Daphné-mítoszt azért is szeretem, mert az embert állatokkal és növényekkel látom szoros fiziológiai, zoológiái, botanikai rokonságban. Hogy Apolló nem úgy gondolkozott, mint én, az az én hibám és az ő erénye. De ezt a témát azért szeretem, mert Daphné növény, ember, állat: minden együtt! Olvasám tovább a VII. században élő Geórgiosz Piszidészt. Hérakleiosz császár korában élt, ami szintén életem nagy élménye volt. Piszidész, a Hagia Sophia templom diakónusa, történelmi műveket írt. Megírta például a 610 és 641 között uralkodó Hérakleiosz császár perzsák elleni nagy hadjáratát, amelyről én nagyon sokat olvastam, egyik kedvenc írómtól, az angol történetíró Gibbontól. Óriási műve, Decline and Fall of the Roman Empire, vagyis: A római birodalom hanyatlása és bukása, két óriási kötetben, ugyanakkor rövidített kiadásban is megvan nekem. Mind a kettőt használtam, mikor rengeteg tervet, vázlatot készítettem Bizánc c. művem számára. Megmutatom, átlapozhatjátok, piros, zöld, kék tinta, fekete tus jelzések. Rettentően izgalmas, hogy Hérakleiosz nevéhez fűződik a Szent Kereszt felmagasztalásának legendája. Ez pedig miről szól? Mikor Hérakleiosz császár a perzsákat leverte, visszaszerezte tőlük a Szent Keresztet, amelyet a perzsák Jeruzsálem elfoglalásakor raboltak el. Ismeretes a legenda, mely szerint a Szent Keresztet annak idején Szent Ilona császárnő, Konstantinusz édesanyja, kocsmáros leánya, találta meg. És mikor a perzsák meghódították a mai Izrael területét, elvitték a keresztet, mondván, hogy sose lehet tudni, hátha hasznát veszik, ha ereklyeként tisztelik. Aztán Hérakleiosz császár, mikor leverte a perzsákat, visszahozta Jeruzsálembe a keresztet. Erről az eseményről két képzeletlázító legendát ismerek. Egyik szerint a Szent Keresztet Hérakleiosz már Perzsiától fogva végig, az egész úton Jeruzsálemig vezeklőingben hordozta vállán, akárcsak egy középkori Passió-játékban. Másik változat: a császár római cézárok pompázatos diadalmenetét utánozva fantasztikus kosztümben érkezett Jeruzsálem kapuja elé, melyet zárva talált. Arkangyal szólt hozzá a vár fokán: „Császár! Ilyen hívságos pompában nem léphetsz a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Keresztjével az ő szent városába: olts magadra vezeklő ruhát, tisztulj meg alázatos imádságban minden bűneidtől. Majd ha így cselekszel, a kapukat én tárom ki előtted és ősi megszentelt helyére viheted válladon az Üdvösség Zsákmányát!” Ezt az eseményt római katolikus egyházam, mint Szent Kereszt felmagasztalá- sát ünnepli szeptember 14-én. Hérakleiosz császárról mindezt elolvastam nagy-Gibbonban, kis-Gibbonban. Aztán eszembe jutott az is, hogy ő, a kereszt-cipelő, a Szűzanyának tulajdonította győzelmét. (Görögül: Theotokosz, istenszülő. Theosz: Isten, tokosz: szülő anya). Az, hogy Szűz Mária istenszülő volt vagy nem, hogy csak Isten helyettesét szülte és Jézus nem volt Isten, erről ezer zsinat tartott dogmatikai vitát, császárok, királyok, császárnők, hetérák, teológusok, püspökök, metropoliták, archimandriták, gyilkosok, 292
