Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)

néznek — abban az illúzióban élek, hogy „udvari ember” modorú vagyok. Olvastam az egyetemen Castiglione: II Cortegiano, Az udvari ember c. könyvét; Ben Jon- sonról szóló doktori értekezésem tervezett (de a Prae miatt elmaradt) folytatásában az „udvari ember”, a tudós ember és a reneszánsz szertelenkedő vivőr ember lélektani és társadalmi különbségéről írtam volna egyet-mást.

Paulosz Szilentariosz írt a bizánci, Justinianus-korabeli hatalmas építkezésekről, nevezetesen a Hagia Sophia bazilikáról költött ünneplő verset. Ez nekem megint óriási izgalom, mert mostanában olvastam végig egy isteni albumot a Hagia Sophiáról, Tompa Mária hozta nekem ajándékba Firenzéből (I templi della gran- dezza sorozat, Santa Sofia, A. Mondadori editoré, 1972, a szöveget Lord Kinross írta, eredetileg New Yorkban jelent meg). Ezen kívül a Forma e Colore sorozatban is megvan nekem a Hagia Sophiáról szóló füzet, mindkettő óriási értelmi, szen- zuális, vallási, gondolati, történelmi hatást és alkotókedvet idézett fel bennem; művemet és életemet, stílusomat, gondolkodásomat a leghatározottabban alakítják.

Szilentariosz nagyon antikizáló keresztény volt, ami megint lényegemhez tartozik: antikvitás és kereszténység, pogányság és evangélium, a kettő harca, összefügg vallásosságommal és hitetlenségemmel, pogány mitogén — vagyis hitrege-szülő — természetemmel, ugyanakkor ezer katolikus idegszálammal és izomsejtemmel. Mi az összefüggés pogányság és kereszténység között, mitológia és evangélium viszonyát vizsgálták többek között a VI. századi Bizáncban teológusok, filozófusok. Aktualitás volt akkor és aktualitás ma is.

Egy gyönyörű verse az élet kínosságáról szól. Teljesen modern a hangja, ha tetszik divat-, ha tetszik igazolt pesszimizmus árad belőle. Szilentariosz arról beszél, hogy jaj, a halál jó, mert egyszeri — nem egyszerű, hanem egyszeri, — ezzel szemben milyen borzalmasak a betegségek. Elfelejti azt, hogy nem mindenkit ér az a szerencse, hogy gombnyomásra hal meg, hé, hopp, kampec. Nem. Esetleg két évig kell nyomnia az ágyat emberfölötti kínokban és hát nem értjük miért. Különösen a vallásos ember nem érti, aki nagyon nehezen képzeli el, hogy az Isten miért teremtett szenvedést. Emlékszem, egyszer egy ismerősöm megkérdezte Sík Sándor piarista költőt, fordítót és tanárt (egyébként Szerb Antalnak is tanára volt a Piarista gimnáziumban): Tisztelendőségednek és az egyháznak mi a véleménye arról, hogy Isten aki megalkotta világunkat, miért teremtett vajon — és éppen a legjobb embereknek rendszerint — annyi szenvedést? És erre Sík Sándor azt felelte, „nem tudom. Én sem értem. El kell fogadnom. Talán megtudjuk a túlvilágon, de bizony itt a földön erre választ senki nem tud adni.” Aztán a vers végén azt mondja Szilentariosz, hogy az élet kín, jó a halál, de ameddig nem halsz meg, próbálj bölcs lenni, próbálj mosolyogni. .. aki tudja, tudja, aki nem tudja, nem tudja csinálni.

Ugyanez a költő írt egy másik verset is: a kegyetlen Szapphóról szól. Igazi Szapphó, vagy egy Szapphó nevű nő? Valószínűleg az utóbbi. Szidja őt mondván: jaj de ragyogó nő vagy, csókolódzol, tűröd az ölelgetést, ez-az, aztán megugrasz. Ismeritek a francia kifejezést, „allumeuse”? Ö az, aki fölizgatja a férfit, aztán az utolsó előtti percben elpucol.

Folytatódik a bizánci intermezzo, még mindig csak a VI. században vagyunk. Agathiasz Mürénaiosz történetíró volt és nagyon fiatalon halt meg. Elgondolkoztam, vajon milyen történet lehet az, amilyet egy fiatalember írt meg, mert én 75 éves aggastyán koromban sem tudom pontosan, igazán pontosan, teljes valóságában és összefüggésében, mi történik körülöttem. Ugye ebben nem állok egyedül? Akkor egy fiatalember hogyan ír történelmet? Nyilván krónikát: ez megölte azt, ez legyőzte azt, emez visszahódította, amaz megbosszulta, felesége megcsalta, fattya trónkövetelő volt, szemét kitolatta, az eretnekek lázadtak, a metropolita kiátkozta őket, jöttek az avarok meg a szittyák, azokat megverték vagy nem verték... Szóval ilyen krónikás volt. De! Ha azt olvasom, hogy fiatalon halt meg, előttem akkor

291