Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)

Aztán mikor 1974-ben megvettem A bizánci irodalom kistükré-t és agyonolvastam, nyilvánvalóvá vált, hogy ez a világ kimeríthetetlen kincsesbányája az emberrel való foglalkozásnak. Kiválasztottam néhány olyan szerzőt, akiknek élete, műve az én érdeklődési körömhöz szorosan illik.

Itt van például: Julianosz, VI. századi író és költő... (közben az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy Uram Isten, a magyarok akkor még valahol az Ural-tájon puhították a húst nyereg alatt, és ott Bizáncban: római kultúra, keresztény kultúra, császári udvar, raffinált intrikák, építkezések, freskók, mozaikok. .. Magyar szempontból látva: ott már dekadencia lazította fel végérvényesen az életformát, mikor mi még dekadenciára tréfás kadencia, ugorok népvándorláskorabeli hordája valánk).

Julianoszról annyit tudunk, hogy a VI. században élt, Egyiptomban volt prefektus, nagy államminiszter.

Egyiptom? Előttem rögtön tömegesen, sűrítve megjelennek: Alexandria, Nílus, Karnak, Luxor, El Amarna, Abu Simbel, Putifárné és József, ezekről szóló olvasmányaim vízió-tömény levegője, — egészen Rommelig, El Álaméin gyászos fejezetéig.

Julianosz írt egy barokk verset: Erosz isten (nála szárnyas angyal-féle) megjelent neki, ő letépte szárnyait, beledobta borospoharába, megitta szárnyastul és most panaszkodik, hogy bögyét, esetleg kissé lejjebb található szerveit csiklandozza Erosz szárnya. Legnagyobb élvezettel olvastam ezt a fantasztikus (VI. századi!) költeményt, azért is, mert szinte az én fantáziám és stílusom karikatúrája. Aztán elővettem kis paperback görög mitológiai lexikonomat Dictionnaire de la mythologie grecque et romaine (Joel Schmidt, Larousse, 1965), ami ragyogó, naponta forgatott kézikönyvem, tele remek kis illusztrációkkal. Ebben találtam egy Erosz-szobrot: Tunisz közelében halászták ki a tengerből, szárnyas kamasz angyal, joggal mondja a kislexikon, hogy a legcsábítóbb báját a szerelem istennőjétől örökölte.

Másik kedvenc Erosz-szobromat a szintén nagyszerű Kis Robert 2. lexikonból mutatom meg nektek: Praxiteles szobráról római másolat. Angyal-szárnyával, csörgődobjával, teste anemona-harmat búja ártatlansága örök bálványom, költészetem, — tündéri és parázna híd Beato Angelico és Dinonysos között.

Miután elolvastam, Julianosz hogyan készített Erosz szárnyaiból izgató apróléklevest, a mellette lévő oldalon középkori miniatúrát vettem észre, Szűz Mária halálát ábrázolja. Ez az egymásmellettiség, még ha véletlen műve is, nagyon nekem való: emitt egy erotikus, hasat-tököt csiklandozó vers, amott Szűz Mária haláláról remek bizánci miniatúra. Lapoztam tovább: gyönyörű elefántcsont dombormű reprodukciójára leltem: Krisztus feltámadását ábrázolja a felső rész, az alsó rész pedig Krisztus alászállását a poklokra. .. elsősorban Ádám és Éva járulnak eléje boldogan, mint ezer ikonon, középkori meg reneszánsz képen. Ádám gyakran szabályos pofa, de Éva isteni akt, gömbölyű — hogy is mondják finoman? — csípőkkel.

A Szent Orpheus Breviáriuma szellemében: itt együtt van sok minden. Erosz, barokk-fantázia, szentképek, később is fogunk beszélni erről, egész életemet végigkíséri a hipererotika és hipervallásosság, szuper-Golgotha és ultra-pornosz kapcsolata!... (elrepült a gyűrűm valahova... úgy látszik, vékony az ujjam...)

További szerző A bizánci irodalom kistükre-bői: Paulosz Szilentariosz ugyancsak a VI. században élt.

K. L.: Babits Erató-jában is szerepel, ha jól tudom.

SZ. M.: Igen? Nohát, ez is jellemző Babitsna is és rám is: az Amor Sanctus-t, Babits középkori himnusz-fordításait kívülről tudom és mellette az Erató-t — belülről tudom. Egymás mellett: parázna mitológia és keresztény szentség, Jézus és Aphrodité, Astarté és Szűz Mária valamilyen párhuzamba vonása lelkemben és testemben.

Paulosz Szilentariosz szenátor, udvari ember volt. Az „udvari ember” megint nagyon izgat, mert én — noha nem látszik rajtam és lehet hogy kóbor bohémnek

290