Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Kovács István: "Fehér szél támad..."
KOVÁCS ISTVÁN „Fehér szél támad .. BOLGÁR KÖLTÖK ANTOLÓGIÁJA ember ha dúskálsz is elhalálozol s helyedbe más fakad (A tirnovói kőoszlop felirata) Szerencsés a bolgár irodalom, mert megismerhetjük. S mert megismerhetjük, szerencsések vagyunk. Ez magyar pártfogóinak, közvetítőinek, népszerűsítőinek köszönhető — tolakszik elő reflexszerűen a gondolat. Igen, nekik is, de a pártfogolt, népszerűsített, közvetített irodalomnak nem kevésbé. Vagyis annak, hogy a bolgár irodalom jó —: fordításra, befogadásra érdemes. Hogy mennyire az, arra a hetvenes években megismert bolgár prózakötetek mellett éppen a költészet sikerével is példálózhatunk. A Nagy László által fordított és fogalommá lett népköltészeti műremekek mellé állíthatjuk Hriszto Botev többször is kiadott összes verseit — (Kenyér vagy golyó) —, Ivan Vazov és Pejo Javorov válogatott költeményeit — (Ha sorsom úgy határoz, illetve A kék köd órájában) — a mai bolgár költőket bemutató antológiát — (Margarétás záporok) — és a lassanként klasszikusnak számító Atanasz Dalcsev filozofikus lírával áthatott töredékeit. (Éppen ez utóbbi szerzőtől olvashattuk a számunkra is időszerű gondolatot: „Egy kultúra színvonalát nem a költészete, hanem a kritikája alapján ítélik meg. A primitív népeknek is van nagy költészete.”) A Fehér szél támad . . . címen kiadott legújabb bolgár költészeti antológia méltó folytatója e sornak. A közel két évtizeddel ezelőtt Nagy László és Juhász Péter válogatásában megjelent Bolgár költők antológiájának időhatárait mindkét irányban kitolta a válogató-szerkesztő Juhász Péter. Eredeti meglátással versként emelte be a versgyűjteménybe a tirnovói kőoszlop több mint ezer évvel ezelőtt kelt feliratát, amely mind formailag, mind tartalmilag meglepően modern költemény. Ebbe a ciklusba — (Az óbolgár írásbeliség kialakulása) — még Cirill három és Metód egy verse is helyet kapott „újdonságként”. A versanyagot művelődéstörténeti és irodalomtörténeti elvek szerint bontotta a szerkesztő ciklusokra. Ez a szerkezet szinkronban van Juhász Péter közel háromíves — történeti, művelődéstörténeti, irodalomtörténeti kitekintést adó — előszavának korszakoltságával. Az óbolgár írásbeliség kialakulása után így ismerhetjük meg a bolgár irodalom aranykorát, a IX. és X. század vallásos és historikus verseit. Az utolsó virágkorát élő, sikeresen hódító bizánci birodalom 1018-ban bő másfél évszázadra megfosztotta a bolgár cárságot államiságától, függetlenségétől. Az 1185-ben újjászülető bolgár állam politikai, állami önállósága, egysége, gazdasági, kulturális virágzása rövid életű. A XIV. században egy feltartóztathatatlanul terjeszkedő birodalom veti meg lábát Európa délkeleti peremén, hódító hadjáratainak a második bolgár cárság se tud ellenállni, s a leigázott Bulgária fél évezredre a hatalmas török állam része lesz. Ennek tragédiája az antológia következő ciklusából is kiolvasható. A bolgár költészet a XI—XVIII. században című „fejezet” ugyanis pontosan annyi verset — (ötöt) — tartalmaz, mint az aranykor két évszázadát összefogó ciklus. A nemzeti újjászületés költészetének jelképesen legnagyobb alakja Hriszto Botev, aki Petőfi halálának évében született, s alig volt nála idősebb, amikor a törö286
