Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Parti Nagy Lajos: "Beszakadnak a lassú tölgyesek" - Bertók László: Ágakból gyökér
ból gyökér. . S kétszeresen fontos a példa, ha „az 1981-ben / érvényes címerekben” csak egy „pici almafa” berajzolására telik — igaz, „gyökérrel fölfelé”. Lehet, csak a kötetzárás ténye teszi, hogy a Hóból a lábnyom vagy az utolsó előtti Elmenni kevés, itt maradni sok helyett az lm, itt, leghátul, legelöl tetszik a könyv összegző, összefoglaló versének. Egy egészen köznapi, sőt, hangsúlyozottan mindennapi vershelyzetben, egy vonatúton fogalmazódik (újra) az „emberiséggel utazom” gondolatköre, „az utolsó vonat / legutolsó kocsijának a / hátsó peronján, többnyire / hátrafelé figyelve”. Innen látható az irányok, a haladás viszonylagossága, innen hallható a figyelmeztetés e viszonylagosságra: „ne csapjátok be magatokat”. Innen, ebből a „problémához” képest szándékosan lefokozott vershelyzetből hiteles a kérdés, „hogy a vészfék meghúzásához, / ha lenne erőm, / van-e jogom. . ./mikor a többiek, / mint a lovak a zabban, / úgyszólván boldogok, / s tán én is az vagyok / hátulról nézve”. Itt, leghátul, legelöl, a peronon hiteles és az egész kötetet igazoló a kétség, hogy „betöltöm-e a szerepet, / ha be a helyet, / ahol mindenki menetirányban. ..”. S itt, csakis e köznapi térben s némileg profanizáltan hihető a megemelt hang, a vallomásba játszó ténymegállapítás: „az emberiség és én, mint / kettéhasadt tudat/ vagyunk csak egy csomag, / s a fű, a fa, a hal, a kő / példázza sorsomat, / és mint a tűz, a víz, a levegő, / vagyok szabad. . És hova is jusson a vers végül, mint a szabadsághoz, persze alanyon és állítmányon, egy nagyon megformált, érzéki anyagon keresztül, önmagán át. Aki elvárja még a verstől a gyönyörködtetést, de úgy, hogy nem kíván és nem tud elan- dalodni, örömét leli Bertók László kötetében. Jókedvét leli, hogy vannak e versek, és rosszkedvét, hogy ilyennek kell lenniük, kegyetlenül pontosnak, illúziótlannak, keserűnek. Mert ropognak bennünk, fölöttünk ama tölgyesek, és az esély előszobája épp a szembenézés, hát „ne csapjátok be magatokat”. (Magvető, 1984) 275
