Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Páskándi Géza: A halhatatlan szolga

PÁSKÁNDI GÉZA:

A halhatatlan szolga

KOSZTOLÁNYI EMLÉKÉRE

... az égbe bál van, minden este bál

van

..............a mennynek.

t

ündérei hajnalban hazamennek fényes kőrútjain a végtelennek.

(Hajnali részegség, 1933)

A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak, s mint a kisikált sárgaréz-edények a konyha délutánján mért ragyognak? (Szeptemberi áhitat, 1935)

,,A fény úgy mozog, mint egy fáradt kifutófiú, akinek több helyre kell elmennie, és gondosan kiválasztja köztük a legrövidebb utakat. Véletlenszerű-e ez a viselkedés, vagy van-e egy mélyebb metafizikai jelentése?”

(Max Born, fizikus, 1939)

A mottóul vett idézetekből kiderül, választhatnám témámnak ezt is: Kosztolányi és impresszionista-szimbolista költőtársainiak végtelenség-élménye, különös tekintettel a XIX. századi Komjáthy Jenő és Vajda János nagy lírai „előmunkálataira”. Ebből aztán az is kiderülne: lírnikusoík is vethetnek fel tudományos-metafizikai kérdéseket, mint ahogy a gyakorta metaforizáló — legkomolyabb — tudósak is líraihoz hasonló problémákat. Éppen az érzékie- sítés, a megszemélyesítések által, amelyek földközelivé teszik a legelszántabb metafizikát is. Hogy mégse ezt választom, annak oka fölöttébb egyszerű. Sokkal látványosabb, így könnyebb is a költészetet a véle egykorú tudomány szintjéhez mért kérdései által modernnek bizonyítani, semmint ugyanezt saját immenens anyagából levezetni.

De azt is meglátjuk, noha a költészet immanens anyagán belül maradunk, mégis — valamiként — mindennek köze lesz a kortársi tudomány legfelsőbb színvonalához.

Néha bennünk a fény homály után sír. A világosság sejtelmet szeretne. A tiszta, sorvégi összecsendülés úgy viselkedik, mint a Ráció elkésett gyermeke: olykor visszasírja az ösztönös derengés korait. Nosztalgiák az asszonánc után.

Tegyük hozzá: a távoli asszonánc után, hiszen nyelvünkben csekély a tiszta rímek lehetősége: a bálnaik-kiabálnak. S még így is: bennük a Monotónia lomhán leselkedik. Kevés a tiszta rím? Toldd meg egy szótaggal. Ciprusát-if- júság. Detektív-beteg szív. Ez is Kosztolányi. Éppolyan érzékcsalódásban lesz részünk, mint amikor deres kilincsre tesszük kezünket: ujjhegyünket forróság járja át. (A fenti asszonáncok — éppen, mert háromszótagosak — a tiszta rím illúzióját keltik. Hisz ortodox értelemben tiszta rím saját — ad hoc — példával csak ez volna: attól-hattól, vagyis legalább két teljesen azonos hangzású szótag, mely csak attól nem önrím, mert jelentésük különböző, anélkül

241