Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Péntek Imre: Két nyelven, két kultúra költőjeként... - beszélgetés Dedinszky Erikával

rokról lenne szó, akiikeit a „természettől fogva jó és nemes” nő kell, hogy irányítson az életben. Lux meg is mondja: „Az érzelmi libikóka helyes egyensúlyban tartásának művészete női tulajdonság. A férfiak általában nem tudnak játszani az érzelmeikkel.”5 Amellett hiúak, kicsinyesek, buták, az orruknál fogva vezethetőek. S a nő feladata, hogy manipulálja őket — mialatt a saját érzésvilágát is elnyomja, torzítja, minden szavát-tettét mérlegeli, nehogy felboruljon a szent harmónia. „A mai nő szerepköréhez az is hozzátartozik, hogy egzisztenciáját, keresetét úgy illesz- sze be a család költségvetésébe, hogy ezzel ne okozzon kisebbségi érzést, megrendülést férjének.”6 Lux Elvira a nők szexuális zavaraival foglalkozó orvosoknak még azt a „jó” tanácsot is adja, hogy kössék a frigiditásukból végre kigyógyult nők lelkére, ne bízzák el magukat, ne akarjanak élni új lehetőségeikkel minden áron; íme, „a szakember”: „A tökéletességre, azaz 10:10 arányú közös orgazmusra nem tanácsos törekedni. A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy az a legideálisabb, ha a nő tíz aktusból 7—8 alkalommal elégül ki. Az azonos kielégülési arány általában nem növeli, hanem csökkenti a férfi aktivitását (. . ,)A libidócsökkenést később merevedési zavarok is kísérhetik. Mielőtt még átélné ezt a helyzetet a pár, figyelmeztessük az asszonyt, ne törekedjék minden esetben kielégülésre. Az egy-két „sikertelen”, orgazmus nélküli aktus regenerálja a férfi szexuális és emocionális késztetését.”7

Magyarán: régen a nőnek azt kellett eljátszania, hogy kielégül, ma azt, hogy nem. De valamit mindig el kell játszania — a férfi pedig teheti azt, amit akar, ez a lényeg. Nem csoda, az efféle nevelés és szaktanácsok után, hogy idehaza a férfiak fellázadnak, ha végre egy-két nő — ismervén a kinti kutatásokat, a Masters—Joh- son-féle kísérleteket, a fantasztikusan jó és megbízható Hitereport-ot, illetve, első- i sorban ismervén önmagát! — bejelenti, elege volt ebből az évszázados macska-egér játékból, kölcsönösen alakoskodásból, a hamis elvárásoknak való görcsös megfelelésből.. . Kitör a palotaforradalom! Felháborodottan írja Hernádi Miklós és ÉS- ben: „A magánélet világtörténetének talán legnagyobb változásaként: partnerré lépett elő az asszony a szerelmi érintkezésben. Mit partnerré? Ügyszólván kezdeményező és diktáló féllé. A ma asszonyának — mert megismerte és elemi jogaként gyakorolja az orgazmus gyönyörét — már ugyanúgy fiziológiai igénye a szerelmi élvezet, mint a férfinépnek. Sőt, a női élvezet követelményei a férfiakat szerelmi stílusuk teljes áttanulására kényszerítik (...) A férfi szexuális rangját nem a saját kielégülési képessége, hanem az általa felkeltett asszonyi élvezet foka jelöli ki. Ha korábban a nő a férfiösztönök „szenvedő edénye” volt, mint Berzsenyi mondta, ma sok esetben puszta főzőlap a férfi, mely ezt az edényt rendszeresen fölhevíti. Ha korábban nőről-nőre járt a férfi, kielégülést keresve, ma nagyon sok nő is jogaként ismerteti el, hogy partnereit váltogassa. A férfiak, hogy versenyben maradhassanak, saját élvezetükről félig-meddig lemondva, új nőközpontú technikákkal a női élvezet szolgai előállítóivá válnak.”8 (Aláhúzások tőlem!)

Tehát: ha a férfi odafigyel a nő igényeire, ez automatikusan azt jelenti, hogy lemond saját élvezetéről? Azaz, megfordítva, amíg nem figyelt oda, addig érezte igazán jól magát? Igen sokat mondó vallomás, bizarr panasz. Azért is nagyon furcsa, mert pontosan azok a férfiak, akik a legjobban berzenkednek az egyenrangúságtól, s elvetik azt a feltételezést, miszerint nőben és férfiban igen sok a közös, — főleg ott hangsúlyozva a „biológiailag megszabott s így megváltozhatatlan” különbségeket, ahol közreműködni kellene; gyereknevelésben, háztartásban; ilyenkor nagyon jól jön a természeti rend örök törvényeinek lobogtatása! — ezek a férfiak viszont a szexualitásban hirtelen mégicsak a teljes megegyezést követelik, vagyis azt, hogy a nő ugyanazt érezze, mint ők, ritmusa az ő ritmusukat kövesse. Hogy tehát a nő csak az ágyban legyen velük azonos lény — másutt ne! Holott a dolgok éppen fordítva vannak: a nő mindenféle más területen roppant hasonlít a férfira, a szexualitásban viszont egyelőre még kicsit másféle az érzékenysége. Azért mondom, hogy egyelőre, mert úgy hiszem, s erre mutatnak a kinti tapasztalatok is, hogy eredetileg a két nem érzékenysége sem volt annyira eltérő — mint lett mostanára, bi224