Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzet, 1930
Tehát össze {kjéül szednem magam. Vannak képességeim, azt érzem. De marokra kell tfogni őket, minden egyes verset úgy kell megírni, mintha az egyetlen volna. És nem fecniket csinálni és ahbahagyni, félretenni és „később majd meglátjuk”! Egyenesen álljak, mikor verset írok, tiszta arccal tekintve abba a titokzatos irreális tájba, amiben valamit meglátni akarok, ami a költészet, vagy ihlet, vagy nekem az élet egyetlen értelme és kapuja. És le a hiúsággal! Alázatos légy, de ne sznobizmusból. Már lassan elérkezel. * Az élmény értéke. Ha vidéken élnéd, több és jobb verset írnál, ez kétségtelen. De miért? Mert a descriptióra vagy 'hajlamos és vizuális a képzeleted? Vagy mert könnyebb végénél akarod a dolgot megfogni? Bevált sché- máik a táj hasonlatok és megelevenítések. Kétségtelen. De elég ha egyikét hetet töltesz vidéken és mindent jól megfigyelsz. — A városok, vagy az általános 'élet megénieklése sokkal nemesebb és nehezebb. De ismered vajon ezt is? Vállalj közösséget vele. * Mi lehet igazán Füst Milán legújabb vállalkozásának oka? Tudniillik politikus lett. Miután (drámájának legutolsó jelenetét vagy kétszázszor átírta, váratlanul félretette az egész irodalmat s (belépett a Rassay-pártba. (Előbb a szociáldemokratákhoz -akart -belépni, de azok nem biztosították neki, hogy azonnal vezető szerepet játszhat.) Egy hét óta vagy öt beszédet mondott, -egész nap politizáló polgárokkal tárgyal, bizalmiférfiak elnöke és a jóé-g tudj-a még micsoda? Miért mindez? A legegyszerűbb magyarázat: most im-ag-a játszhatja meg drámáit, szónokolhat, mint egy Antonius! (Kitűnő szónok lehet s imponáló már a megjielenésével: magas homlok, komor -arc, nyugtalan, éles tekintet.) De mi van emögött. A művész újabb erőfeszítése? Hiúság? (n-ov. 23.) * Nincs poézis korunkban? Indultam -Budára, 'hogy -furulyát vegyek, tudniillik furulyázni -fogok. Hirtelen -a járda szélén megáll mellettem egy autóbusz, a kocsi tiszta üres, a vezető rám kiabál. Megismerem, egyik unokatestvérem. Fölinvitál, felszállók. Elmondja, hogy az -autóbusz .üzemnél van alkalmazva és neki kell a kijavított (autóbuszokat kipróbálni. Od-a megy velük, -ahová akar. Most például -a 'menyasszonyával van találkája, de addig ás még van egy kis ideje. Elmegyünk a legalább ötven személyes autóbuszon a Stowasser hangiszerkeresfcedés elé. Megveszem .a -furulyát (sajnos nem kaptam olyat, aiminőt az -apám adott gyerekkoromban, az sokkal rövidebb és így a -hangja is magas-a-bb.) A vásár után el'kocsiz-unk a Vérmezőhöz; a kislányt már ott találjuk. Mivel (a sofőrülésnél csak ikét íhe-ly van, mi ketten 'beszállunk a -kocsiba. És ott, míg laz autóbusz a legnagyobb forgalomban (halad a városon keresztül, én magyarázni kezdem a furulyázás szabályait, majd gyakorlatilag is bemutatandó elkezdem próbálgatni a hangokat... Még mindig úgy érzem, hogy csak egy réteget kellene megtörnöm és ömölnének a versek. Formát kellene találni. Tehát még csak ezután jön annak, aminek jönnie kell. De mi-kor? Csak ne légy türelmetlen! * Például tudom, -pontosan, hogy mit (akarok írni. Előttem van egy villanásban az egész vers. Az első sor azonnal kész is: megtanulod lassan édes mesterséged. . . Azt kell elmondani benne, hogy a gondtalan leányból, hogyan
