Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Gyurácz Ferenc: Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik intelmei

KOVÁCS ANDRÁS FERENC: TENGERÉSZ HENRIK INTELMEI Kriterion, Forrás sorozat, Bukarest, 1983.

Egy-két hónappal ezelőtt Erdélyben járván az a megtisztelő szerencse ért, hogy korosztályom egyik legjobb magyar kritikusa három új erdélyi verseskötettel ajándékozott meg. A könyvek közül a számomra addig teljesen ismeretlen nevű Kovács András Ferencét az utóbbi évek legjobb Forrás-kötetének nevezte. Véleményét nem azért említem meg itt, hogy tekintélyérvvel támogassam meg a magam alább kifejtendő, s ugyancsak elismerő véleményét. A baráti gesztus öröme is magánügyem volna, ha a belé vegyülő keserű íz nem mutatna túl a személyes vonatkozáson, s nem gondolkodtatna el közép-európaiságunk némely groteszkül fájdalmas antinómiáján. E találkozás nélkül ugyanis talán még hosszú évekig nem ismerhettem volna meg Kovács A. F. verseit, mint ahogy Románián kívül alig néhányan ismerhetik meg. S vajon milyen értékek maradnak, maradtak eddig is homályban a magyarországi olvasó előtt, akihez nemcsak az egy magyar irodalom Párizsban vagy New Yorkban megjelenő produktumai nem jutnak el, de a hetvenes évekhez képest, úgy tűnik, a romániai magyar könyvek is egyre kisebb számban, s nem irodalmi értékszempontú válogatásban. Korántsem lehet vigasz, sem pedig mentség — éppen ellenkezőleg —, hogy a kétmilliós romániai magyarságnak semmilyen lehetősége sincs a magyarországi irodalom átfogó megismerésére, és hogy Kolozsvárt még Népszabadságot sem lehet kapni a hírlapboltokban. A problémát — melynek itt csupán egyetlen vonatkozását említettem meg — jól ismerik az illetékesek is. (Akik közé mellesleg ideális értelemben minden magyar olvasónak tartoznia kéne.) Megoldását nem gátolhatja a gazdasági helyzet, mert nem pénz, hanem kölcsönös jóakarat kívántatik hozzá. S nem hihetjük, hogy épp ebben szenvedünk krónikus hiányt.

Az 1959-es születésű Kovács András Ferenc meglepően érett és meglepően ezoterikus költeményekkel kezdi pályáját. Sietek hozzátenni, hogy mindkét tulajdonságot javára írom, mert a tehetségen túl a költői mesterség komolyan vétele látszik belőle. Kovács igen széles körű nyelvi műveltségre tett szert, járatos a világlíra történetében, elsajátította a külső forma készen kapott alakzatait, s nyilvánvalóan született verselési készségét a virtuozitásig fejlesztette. Könyvében a klasszikus strófaszerkezetekkel csakúgy biztos könnyedséggel bánik, mint a tercina-, szonett- vagy a magyaros verselésű kantiléna-formával. Fölényes formaérzékének birtokában a nagyon is szabályozott ritmusú szabadvers luxusát ugyanúgy megengedheti magának, mint a kötetből némileg kirívó „konkrét” kísérleteket, vagy — egyik legjobb versében a feltehetően maga-alkotta bonyolult időmértékes strófaképlet kipróbálását. (A haragvó hajós pusztulása). A Weöres Sándor-i csodához hasonlítható az ifjú költőnek az a képessége, hogy kitűnően ismeri, érzi a szavak és a hangok helyi értékét, s így verseit szinte nem is írja, hanem lekottázza, a klasszikus zene már-már anyagtalan artisztikumához közelítve költészetét. Nem előzmény nélküli a költői nyelvnek ez a transzcendens irányultsága, magyar példaként a Nyugat több költőjére utalhatnánk. Leírni nem könnyű, keveset mond róla az olyan költői hatáselemek megemlítése, mint az alliteráció, amit Kovács is gyakran, néha már önfeledten alkalmaz, pl.: „és tócsák partján vesztegelve végül / veszett egekre szikkadt szem sziszeg / szikár szidalmak száraz napszakokban / aszályos arcok szégyen-kráterek” (Babilon vizein túl.) Magas és mély magánhangzók, lágy és kemény mássalhangzók szabályba nem sűríthető viszonyítása, az anyanyelvi szókincs rejtett és régies rétegeinek mozgósítása, klasszikus műveltségelemek és „örök” érvényű, arche- tipikus jelképek, motívumok szerepeltetése teremti meg azt a szimbolisztikus lírai közeget, amelyben az „örök” dolgokhoz társuló napi esetlegességek, múlandóságok is elnyerik mélyebb értelmüket, s a hetyke, csibészes, profán hang is „megszentelő- dik”.

E különös eklektika tájékán keresendő Kovács András Ferenc lírájának újsze191