Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Gyurácz Ferenc: Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik intelmei

rűsége és megkülönböztető jellemvonása. A klasszikus alapozásra korunk irodalmi áramlatainak számos eleme is ráépül. Feltűnik a könyvben a konkrét költészet, az Übü-i nyelvkritika-infantilizmus, a montázstechnika, az ún. „trágár” szavak használata, de mindezen elemek nem rántják le a művet a közönségesség és a komolytalanság ama mocsarába, amelyet számos magyarországi költőnél oly gyakran tapasztalhatunk. A líra sajátszerű, megemelt nyelve megőrzi szuverenitását. Annál különösebb ez, mert a kötet első harmadának néhány darabját nem számítva a lírai én alig-alig ismerhető fel a versekben. A modern költészetben szinte kikerülhetetlen távolságtartást Kovács — megint Weöresre emlékeztetőén — a lírai szerep- játszással éri el: „PERZSEL BEPÖLYÁL PRÓTEUSZ PALÁSTJA (...) s maszkunk mögött felizzik még a képmás” (Fantastica idea). A választott maszkok és vállalt modorok sorában viszonylag nagy számban vannak jelen a középkorra s különösen a reneszánsz korára utalók (Ballada megadott témára, Pulcinello fohásza, szerenádja Pulcinellához, Madrigál, Tengerész Henrik intelmei stb.). A Villon-os csibész- ség és a vágánsköltészet hangneme pedig az egész kötetben föl-fölbukkan. A klasz- szikus hagyomány legprofánabb tónusaival együtt jelentkezik. Olyan nyelvezet jön így létre, amely a „szekularizált” modern költőiséget, s költőiség minden esztétikai szabadosságával együtt is magához képes hasonlítani, de világszemléleti hátterére végeredményben érzéketlen marad. Így őrzi meg a formai tökélyre törekvésből eredő — s világszemléletté ekként válható — emelkedettséget, költői függetlenséget.

Lehetséges, hogy az egyközpontú, messianisztikus ideológiák szemszögéből nézve a maszkok mögé rejtőző, különböző szerepekkel azonosuló költő lírája ornamentá- lisnak nevezhető, ahogy Weörest is érte már ez a vád. Ám központját-vesztett, szétzilált mai életünkben s korunkban az ornamentalizmus is képes lehet lényegi értékeik védelmére és teremtésére. S ahogy művészi értelemben életképes alternatívát jelent, azt olyan, gondolatilag is számottevő versek jelezhetik, mint a Végvidék, az II Transilvano vagy a Szélnek eresztett menazsér'iák.

Biztosan fölvetődhetnének más, apróbb kifogások is a „Tengerész Henrik intelmeivel” szemben. Fő érzésünk mégis az öröm, mert régóta várakoztunk a verseskönyvre, amely tehetség és megvalósulás oly egyértelmű bizonyságaival ékes, mint Kovács András Ferenc könyve. S bár esztétikailag majdnem teljesen közömbös, mégis külön jólesik, hogy ezek a versek Erdélyben íródtak.

192