Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Endrődi Szabó Ernő: "özépeletai átutazás -ból -ba" (Kőrössi P. József: Regényvázlat)
az eléjük írt, önálló alkotásként is „működő” mottó-opusz, illetve a rejtett ösz- szefüggésekre utaló ajánlás. A tudatállapot, amit KáPéJé körüljár s nyelvi objectekben elibénk vetít, a ha- sadásos lét állapota. Ez a hasadás azonban nem a belső, hanem a külső világ meg- hasonlása, a valóságot az akarat felől közelítő társadalmi gyakorlat csődhalmaza, melyben az én-azonosságot igénylő költőnek törvényszerűen vesztenie, lapulnia kell s e helyzet és állapot görcsei nem csupán a nemzetiségi sors megéléséből eredeztethetek. Mindezt — s ez újabb bizonyíték arra, miszerint a kötet műveit egyetlen szövegtestként kell olvasnunk és értelmeznünk — könnyűszerrel fölírhatjuk a versekből vett idézetekkel: „átmeneti társadalomban / átmenetileg átutazóban / önmagadtól önmagad felé”, „megtörténhet hogy / nem történhetsz meg”, „tapogattál-e képeslapot úgy hogy / közben átélted a város utolsóelőtti / tereket tágító tereket átmetsző infarktusát?! / [...] részletkérdés hogy a város kié”, „a dombokon vesztesek jönnek / gyémánt-homlokú nyomorult vesztesek / mögöttük győztesek jönnek / gyé- mánt-homlokú nyomorult győztesek”, „a költő ott lapul ahol tud [...] / a költő la- pulása közben lapul [...] / a költő lapulása közben lapos és tovább nem lapítható í. ■ J” De miért, mitől ilyen KáPéJé tudata-közérzete, mi az a görcs, az a sűrű, visz- szafogott, a robbanás előtti pillanatokat idéző indulat, amely kilöki belőle a verset?! A könyv alaphangvételét megadó regényvázlat erre a kérdésre is válaszol: „én kérem ember és emberiségkárosult [...] vagyok.” S ez az életérzés természetesen csak annyiban sajátságos, egyedi, amennyiben a lét el- és kisajátítási illetve kinyilvánításai módjának lehetőségei azok, itt, Kelet-Európábán. Külön és önálló elemzést igényelne KáPéJé technéje (ez a szó értelmezésemben, nagyjában-egészében a szellemi beállítódás és írásminőség-írástechnika szerves, műveket involváló egységét jelenti) itt és most azonban — az előzőekben már említett aggályaink mellett — meg kell elégednünk azoknak az alkotásoknak az elő- sorplásával, melyekben megítélésünk szerint e techné összes alapeleme kimutatható. Ezek, a már említett regényvázlat alicsnak Biharpüspökibe, Tógépemről m nt látható, az idézett alkalmi vers ara-kovács attilának, a költő ott lapul ahol tud, s a nem említett az ember aki szereti a rendet, semmi kétség, és a vegyél egy megfelelő nagyságú papírlapot. Megítélésem szerint KáPéJé könyvének kiemelkedő írásai ezek. Ügy vélem a tévedés kockázata nélkül kijelenthető: az utóbbi évek termésében szokatlanul erős, kiemelkedően jó színvonalú, egységes verseskönyv látott napvilágot Kőrössi P. József regényvázlata képében, mellyel első kötetének nívóját magasan meghaladva a költő önmagához hazaérkezett. (Kőrössi P. József: Regényvázlat. Versek. Bp., 1984. Kozmosz) 188
