Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Lászlóffy Aladár: Szókratész evangéliuma (próza)
LÁSZLÓFFY ALADÁR Szókratész evangéliuma Mondtam már, nem (kell a leves!... Itt áll az ágyaimnál s azt kérdezi, hogy tudom-e, (milyen naip van? Magyarán: eszemnél vagyók-e? így Brossai 'bácsi, úgy Brassai 'bácsi! miit mind szajkózzák? Akkora a laimentáció, mintha márás elpatkoltam volna. Ö, ez a Fábiánná! Inkább aura ügyelne, angyalom, hogy valahányszor bejönnek,, a (légvonal ne seperje .lie a paplanomról a cédulákat. Most azt súgja a másaknak, hogy elszundilkáltaim. ÍDe azért megint próbálkozik: Tyü-.tyü-tyü-tyü! Igazán csak egy kis levest! Tyü-tyü-tyü! Nem is forró! Így adom, ni, kanalanként! Tyü-tyü! Egyenesen .gyermeteg, M.egható. És valamit felelnem (kell, másképp nem szabadulok tőlük. Egy annyit, hogy nem alszom, .lelkem, hallom!... Csak nem felélek. Nem jön, hogy szóra nyissam a száímat Olyan jólesik ez az ernyedtség. Ha egészséges ember az, akinek mindennap máshol fáj, akkor én már fúl egészséges lettem: már nem fáj sehol. Tudom, a vizsgálatok elriasztóik, mégis egészségesnek érzem .magam és punktum! Nem a nyavalyáim, — az egyheti kórház vette ki a lelkem. Biz én nem hanyatlóm, csak lassan épülök... Szamárság! Nincs nagyobb isfencsapáSa, mint mikor a test ereje hamarább hagy el, mint a szellemé. 'Ez a maximálisan .lefogott mozgás hozta, hogy mindennél élémkébb lett a képzeletem. Mikor már tegyinteni se tudok, akkor ikezdék el vehemensein emlékezni. Mindenre. Azon töprengek már tegnap hajnal óta, hogy végig Ikiitarttó eszmélete alatt, az ember mennyivel többet beszél ezen a belső nyelven, mint hangosan. Nincs az a szónak, aki többet mondott volna ki, mint amennyit gondolt. Még ezekben a ibe-nem- áll-a-szájuk feihénnépakben Is, mennyivel itöbb reked odabent, mint amennyi el is tud hangzani napestig! Milyen mulatságos. ...Nem, fiacskám, nem azon nevetek. Hogyha hallanád! Most meg is fogja kérdezni, min mosolygok, ha csák nem érti másra a jókedvem s nem veszi elő megint a levest... Ö de megnyugtató lenne az emlékezet .valósága, ha általa annak az időben felhalmozódott annyi-mindennek legalább ebbe a maradékába vissza lehetne térni. Emlékszem, hogy volt egy kényelmes székem. Hát akkor arra az egyetlen székre lehessen visszatérni ... üldögélni ... .Esetleg .odaemlékeznék magamnak iegy-fcét fontosabb lexikont, s a kisebbik rhododendron!, meg a oalllát; amelynek a levele .a Ibuja épségtől vizet eresztett egész télen. Hahó, barátom! Akinek jó esze marad, az így szépen visszaemlékezhetné maga köré az egész életet... Azt mondják, innen az ablakból is szép a kilátás a júniusi gyepesre. Legyen,, én innen már fel nem kelek, az bizonyos. Elég .lenne, hogyha a fejem megmozdíthatnám ima ás, éppen a primulákra és .cinerárááfcra látnék, amiket Boros behozatott. (Legyen elég, hogy az almavirágzást láttam az (idén is. De almát piroslani már inem látók az ágon. Hej, én aki már hatkor (talpon voltam s legot leültem a zongorához kicsit beszélgetni a kedvenceimmel. Akkor a .kanári már tollászkodott, .de nem ártotta bele magát az én Jutalmaimba, de ahogy kitóllaszkodott, azon nyomban (beavatkozott egy különb trillával a kis pernahájder... Vajon kihez kerül majd ? ... Aztán .elérkezett a reggeli ideje. Hányán megbámulták, hogy nekem nem (kell a gyufa, megtartottam a tűzgerjesztésnek azt a módját, amit még Torocfcón, anyám házánál tanultam. Mi van ebben .csodálatos? Mintha a találmányokkal párhuzamosan megszűnne a fizi,kai lehetősége annak, ami azelőtt volt. Pedig alig hogy egy kis baj lesz a civilizációval, ide jól fogihat megint az acél s a kova, s az elszenesedett forgács, az a .tiszta, igazi tűz, mely ímelm Habban fél csak úgy melLékesien;, de meg kell dolgozni érte. Hát igen, az emlber ott érZi igazán,, hogy 6
