Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: Petru Groza emlékezete (tanulmány)
valóra válásához. Az év első felét a román kormányfő budapesti látogatásának elő készületei töltötték ki; a magyar rádióban például 1946—1947 márciusa között 1 román élőműsort, 64 zenei és 65 prózai műsort közvetítettek, többször állt a buka resti magyar rádió előtt a Magyarországról jött hivatalos vagy írószövetségi kül döttség egyik-másik tagja. Áprilisban a kortárs román írók mutatkoztak be Kolozs váron, majd az erdélyi magyar írókat látta vendégül Bukarest. Balogh Edgár kiált ványát a dunai konföderációról március 15-én 1200 romániai magyar helységben ol vasták fel. Mindenki tele volt várakozással, reménységgel, az aggodalmaskodók, kételkedők, akik rövidtávúnak ítélték mind a romániai magyarság jogegyenlőségét mind a két ország közötti felhőtlen kapcsolatot, háttérbe szorultak. Miközben mind két országban a május első hetében megrendezendő Budapesti Román Kulturált Hét-re készülődtek, s nagy várakozással tekintettek az elé, hogy Groza, ígéretéhe: híven, bejelenti a román—magyar vámuniót, amelynek részleteit az MNSZ szakem béréi vaskos kötetben dolgozták ki, valószínűleg nem sokan voltak, akik számoltál Truman 1947. március 12-i bejelentésének következményeivel — az Egyesült Álla mok támogatásáról biztosította a kommunizmus ellen fellépő erőket, s ezzel fordula állt be a Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak viszonyában és kezdetét vette : hidegháború. Május 2-án megérkezett a Groza vezette 80 tagú román küldöttség Budapestre s olyan fogadtatásban, ünneplésben volt része, mint hasonló delegációnak még so hasem. A kormányszintű megbeszéléseken kívül magyar—román író, történész, mér nők, orvos, újságíró találkozóra is sor került. Román könyv, képzőművészeti, há ziipari és könyvkiállítás nyílt, de megtekinthették a MADOSZ kiadványait és er délyi könyvritkaságokat is. A Zeneakadémián, az operában, a Madách Színházba] román művészek léptek fel. Felavatták a Mocsáry Kollégiumot, amely ezentúl hi vatva volt fogadni falai között azokat a diákokat, írókat, művészeket, akik munká jukkái a román—magyar közeledést szolgálták. Emellett tett hitet Nagy István írc Balázs T. Béla, Gaál Gábor, Mihai Sadoveanu, Ortutay Gyula, Tildy Zoltán, é legfőképp Groza, aki mint mondotta: „Az első pillanattól kezdve érezzük azt, hog\ ez a kulturális találkozó nemcsak ünnep, hanem alkalom arra, hogy megerősítse-: minket elhatározásunkban, s folytassuk a megkezdett munkát. Minden erőnket ossz pontosítanunk kell arra, hogy a két nép megismerje egymást, hogy a két nép kul túrája közelebb hozza őket egymáshoz. Nemcsak, ünnep ez, hanem egyszer s min denkorra határkő a két nép történetében. Egymásra fogunk találni ezen az úton, a új idők szellemében. A demokrácia olyan adottságokat nyújt ehhez, hogy soha töb bé a sötét, gyűlöleiteljes múlt vissza ne térjen, hogy a dolgozók, a szabadságszeret népek békében éljenek nemcsak a szomszédban, hanem együttes munkában, egy más munkáját kiegészítve, közös, jobb, békésebb jövő érdekében.” Akik tanúi vol tak az eseményeknek, románok és magyarok itt, is és odaát, még sokáig „a buda pesti felejthetetlen szép napok” bűvöletében éltek, ahol mint mondotta Emil Isa( Ady Endre egykori barátja, „több előrelépés történt a megbékélés útján a hét na alatt, mintha 700 esztendő telt volna el”, még úgy is, hogy a várvavárt esemény, vámhatárok, s minden ami vele jár: a határok „légiessé válása”, elmaradt a meg változott világpolitikai helyzet miatt. Groza magyarországi útja nyitotta meg a szomszéd országokban tett látogatás sorozatát, s mindig az itteni jó tapasztalatokra hivatkozott; mi több, Prágában é Pöstyénben kifogásolta a csehszlovákiai magyarság ellen foganatosított intézkedé seket. Szeptemberben megnyíltak az első iskolák a moldvai csángó-magyarok szé mára, novemberben aláírták a román—magyar kulturális egyezményt; Groza Te káts Lajost nevezte ki nemzetiségi miniszterré, de az MNSZ III. kongresszusán le váltották Kurkó Gyárfást, és érezhetővé vált a kommunista párt egyes vezetői b: zalmatlansága, a romániai magyar nemzetiség iránt. 1948 januárjának második felében Budapest ismét zászlódíszbe öltözve várta kölcsönös barátsági, meg nem támadási és segélynyújtási egyezmény aláírására éi kező román vendégeket. Az ünnepélyes aktusra 24-én került sor; a Szabadság cím 142
