Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: Petru Groza emlékezete (tanulmány)
:ották a sorompókat a határon a forgalom számára. Másrészt a Groza-kormány első isitendejében a belső nehézségeket a bal- és a jobboldal egyaránt kihasználta: na- jirenden voltak a megmozdulások és a tüntetések. A király és köre mindezért a cormányt tette felelőssé, és megtagadta az együttműködést vele. (Ekkor, az ún. „királyi sztrájk” idején az MNSZ táviratot intézett a kormányhoz, miszerint „falat altot a kormány körül, hogy elvégezhesse az ország rekontsrulkcióját, a demokrati- :álást és a sovinizmus végleges felszámolását.”) Decemberben a nagyhatalmak noszkvai értekezletén Anglia és az Egyesült Államok képviselői szabad választások- íoz és a kormány kibővítéséhez — történelmi pártok képviselőivel — kötötték a tormány elismerését. Ugyanekkor folytak a párizsi bélketárgyalások és a novemberi választások előkészületei. A román politikusok Grozával együtt pártállásra való tekintet nélkül egyetértettek abban, hogy Erdélyt megosztani nem lehet. Ezt a kate- 'orikus álláspontot ő azzal egészítette ki, hogy a jövőben úgyis eltűnnek a határok i gazdasági és a személyes kapcsolatok akadályai. Elutasította a Nemzeti Parasztjárt által javasolt lakosságcserét, sőt szorgalmazta a székelyek és a csángók haza- elepülését. (Emlékeztetőül: 1946 februárjában kötött Magyarország és Csehszlovákia ‘gyezmé'nyt a lakosságcseréről.) Viszont a román békedelegációval egyetemben el- itasította mind az etnikai elv érvényesítését a román—magyar határ megvonásánál a magyar békedelegáció számára a pártok közösen dolgozták ki a maximum 22 000, ninimum 4 000 km2-nyi területre vonatkozó határváltoztatást Magyarország javára), nind azt, hogy erről a külügyminiszterek májusi párizsi értekezletén elhangzott javaslat szerint közvetlen tárgyalásba bocsájtkozzon a két ország. Nem emelt kitolást az ellen sem, hogy leszavazták az ausztrál küldött javaslatát: a kisebbségek ogvédelmének nemzetközi garanciáját. (Csak a 60-as években indult el egy bíztató olyamat, az ENSZ ljubljanai és ohridi szemináriumain, amely afelé mutat, hogy ’alamikor a közeljövőben rendeződik a kisebbségek nemzetközi jogvédelme.) Ebben i magyarság számára csalódást okozó időben bízta meg a kormány az MNSZ-t, hogy lolgozzon ki egy nemzetiségi törvényt, amelyet a szervezet második, júniusi kong- esszusán fogadtak el, épp azokban a napokban, amikor TEOHARI Georgescu lelügyminiszter jelentése szerint az országban ismét napirendre kerültek a ma- lyarverések, és Csehszlovákiában felszólították a magyar népességet reszlovakizá- ásra. A törvénytervezet biztosította a nemzetiségek kollektív jogvédelmét, 15% ese- ében nyelvük használatát a hivatali és közélet valamennyi síkján, nemzetiségi ta- lácsok felállítását a minisztériumok, intézmények mellé, a Nemzetiségi Miniszté- ium hatáskörének növelését. Ekkor jelent meg az „Utunk” című irodalmi hetilap, mely külön rovatot — „Együtt élünk” — szentelt e kapcsolattörténetnek. Itt je- ent meg a jugoszláv író, Pavle Rucsinszki tervezete, amely először a budapesti Ma- yar—Jugoszláv és Magyar—Román Társaságban hangzott el, Válaszúton a Dunatáj ímmel, a térség föderatív átszervezéséről a kétoldalú vámuniók révén. Kulturális irogramjában tervezte egy közös lap kiadását és a tagállamok nyelvének kötelező ktatását. Az év másik fontos belpolitikai eseménye: a 45-ös moszkvai határozat rtelmében a választások megrendezése novemberben. A hazai és a külföldi köz- élemény szerint — az MNSZ Kolozsváron látta vendégül a Pravda, a L’Humanité, Scinteia, az Izvesztyija, a Daily Worker képviselőit — a baloldal győzelméhez, mint 1945-ben is Groza kormányra juttatásához az MNSZ félmilliónyi szavazatával öntő mértékben járult hozzá. (Egy zárójeles megjegyzés: ekkor kezdték meg a sehszlovákiai magyarság egy részének deportálását a Szudéta vidékre.) Ennek elmére a választási győzelem mámorában a nemzetiségi törvénytervezet alkotmány- a foglalása elmaradt. 1947-ben a kormány felszámolta a történelmi pártokat, stabilizálja a lejt, befe- -ződött a földosztás, hozzákezdtek a gazdasági élet, az iparszerkezet átalakításá- oz, az államosításhoz, a népi demokratikus forradalom eredményei a magas jóvá- §tel mellett is mérhetők voltak. A köztársaság kikiáltása december 30-án a nép karata volt. Februárban aláírták a békeszerződést, s Groza ekkor úgy vélte, hogy íár csak az együttműködési szerződések megkötése és a vámunió van hátra tervei 141
