Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: Petru Groza emlékezete (tanulmány)

Magyarország között. Továbbmegyek: ne csak az áruk, a személyek is közlekedhessenek szabadon. Szüntessük meg az útlevélkényszert is... Továbbmegyek: tegyül szabaddá a szellemi termékek forgalmát is. Hadd jöjjön be a Népszava, amelyet magam is szívesen olvasok, meg a többi demokratikus magyar újság és könyv Romániába. S jusson el minél több román hír, román mű eredetiben vagy fordításban Magyarországra.

Szóval: bontsuk le a vámtarifákat, útlevelekből, cenzúrákból épült határfalakat. .. Tegyük szabaddá a forgalmat, tegyük szabaddá a közlekedést, gazdasági szempontból és szellemi tekintetben egyaránt...

A romániai magyar nemzetiséget teljes nemzetiségi szabadság és egyenjogúság illeti meg, amely nem tűr semmiféle soviniszta elhajlást román részről...”

E nemzetiségi politika szellemében 1945—47. között Csik megye faluközössége visszakapta közös tulajdonát, az ún. „Csiki Magánjavak”-at; az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Intézet (CASBI) felszabadította a háborús bűncselekményeket el nem követettek, főleg magyar állampolgárok vagy nemzetiségűek zár alá vett vagyonát; feloszlatták a munka-, és internálótáborokat; beszámították a magyaroknál letöltött katonai szolgálatot; a magyar nemzetiségnek számarányához mérten — a helyi nemzetiségi összetétel arányát vették mindig alapul, nem az országos átlagot — ott voltak a képviselői a minisztériumokban, intézményeknél, hivatalokban, a pártban, a gazdasági, politikai, kulturális élet szinte valamennyi színterén, s nyelvük használatát — hivatalosan legalábbis — nem akadályozták, sok helyen még a belső ügyintézésben sem. Az elemi, gimnáziumi, líceumi iskolatípusokon kívül csaknem minden nagyobb magyarlakta helységben működtek szakiskolák, a Bolyai Egyetemen kívül magyar orvos-, gyógyszerész-, mérnök-, színész-, zenészképzés folyt, önálló magyar tanfelügyelőségek irányították a magyar oktatásügyet, a művészeti életet pedig magyar művészeti felügyelőség. A magyar nyelvű sajtót csak ebben a városban 20 különböző lap képviselte.

A kulturális kapcsolatok intézményesítésén túl, egymás kölcsönös megismerésének szolgálatában állottak a Magyar—Román és a Román—Magyar társaságok a két ország fővárosában. A szellem emberei Európának ezen a részén is fejhosszal megelőzték a politikusokat.

Már a háború utolsó és a béke első esztendejében, 1945 szeptemberében megállapodtak abban — a Társaságok alapokmánya szerint —, „hogy minden ellentétnek és gyűlöletnek, melyek hosszú időn át szétválasztották népeinket, ezentúl meg kell szűnniük”. Magyar részről a társaság elnöke Kodály Zoltán, főtitkára Balázs T. Béla volt; vezető testületében olyanok tevékenykedtek, mint Szentgyörgyi Albert, Ortutay Gyula, Keresztury Dezső, Kosáry Domonkos, Zilahy Lajos, aki 1946. februárjában az MNSZ napilapjában nyilatkozott arról, hogy a magyarországi demokratikus erők kötelességüknek tekintik, hogy együttműködjenek Groza Romániájával és Tito Jugoszláviájával az új közép-európai békerendszer kialakítása érdekében. Ami az erdélyi magyarságot illeti, „ők itt a térség békéjének letéteményesei” — vallotta Zilahy. A bukaresti társaság elnöke a világhírű George Enescu zeneszerző volt, Gala Galaction, Comeliu Codarcea, Emil Isac, Victor Eftimiu, Mihai Sadoveanu. A Magyar—Román és a Román—Magyar Társaságok nevéhez fűződik valamennyi jelentős kulturális találkozó, irodalmi esemény; az Ady, Petőfi stb. emlékünnepség megrendezése, minden esetben a dunai népek egymásrautaltsága jegyében. Illyés Gyula szerint, aki több ízben volt e romániai ünnepségek vendége, a két nép íróinak baráti és munkamegbeszéléseivel sikerülhet „Erdélyt a békesség asztalává tennünk, mely köré mindannyian leülhetünk”, ahogy a Victoria című román lapnak adott nyilatkozata nyomán az MNSZ napilapja, a Világosság írta 1945. augusztus 13-án. 1945 decemberének végén megtörtént a két ország hivatalos kapcsolatfelvétele is, és a debreceni vásár idejére Groza „próbajellegű vámuniót” léptetett életbe: biztosította az útlevél nélküli utazást a két ország között. „Vállalom a román nép színe előtt a felelősséget, hogy most a román nép árulójának neveznek, mert a történelem nekem fog igazat adni” — jelentette ki Groza, amikor felnyi140