Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
Nekem őrületes hiányérzetem támadt az ő halálával. Megszűnt egy világ, amelyen, ha órákra is, de elmerülhettem... fölszívhattam belőle, táplálkozhattam belő- >, ill. kommunikálhattam vele. Azt hiszem, te voltál az utolsó, akit meg tudott szeretni. Ritka ajándék ez. 0, aki bizonyára nap mint nap levelek tömegét kapta igazi tehetségektől, irigyektől és dilettánsoktól. Akit fölkerestek vagy leültek mellé presszóasztalokhoz mindenféle ismerkedési trükkel... Akit százak vettek körül, mégis magányosabb volt egy levágott kisujjnál. Vajon, ha te nem vagy ilyen kor- szakalkotóan jelentős zongorista, megszeretett volna pusztán a lényed miatt? Vagy nem ezen múlt a ti kapcsolatotok? lOCSIS ZOLTÁN: Én nem tudom, hogy milyen ismerkedési trükkökkel ültek le sztalához dilettánsok, irigyek és tehetségesek... elsősorban persze nők; arra azon- an határozottan emlékszem, több ízben panaszkodott, hogy mindenféle nők el akarok vetetni vele magukat, amikor Ingridet még nem is ismerte. Azt hiszem, hogy nem ismerte a társadalmi osztályokat, nem tett különbséget az emberek között; z megint csak jézusi vonás. .. egy utcaseprőnek ugyanolyan melegséggel tudott isszaköszönni, mint teszem azt egy akadémikusnak. Valószínűnek tartom, hogy meg tudott volna szeretni akkor is, ha a zenéhez incs annyi köze, mint amennyi volt, természetesen így könnyebben ment. A zenei ntikváriumban Jutta nevű barátnője hozott minket össze, aki már ismert engem, iersze csak névről, ezt a találkozást már sokszor elmondtam, most talán csak any- lyit, nem tudtam értelmes szavakat ott kinyögni, annyira meglepett, hogy azzal ta- ilkozom, akit hát annyira tartok, s akit tulajdonképpen nem is embernek képzelem, s akkor itt áll előttem, teljes testi valójában, szóval ez hihetetlenül meglepő olt... Amikor megismerkedtél vele, ismerted már a költészetét? Egyáltalán közel állt hozzád a költészet? Azonnal megértetted öt? KOCSIS ZOLTÁN: Mindig közel állt hozzám a költészet, ismertem már akkor a erseit, prózáját is, főleg az Üj Emberben megjelent kis írásait, amelyek hihetetlen elitalálatok, a vallási és nem vallási cikkeit egyaránt. Határozottan emlékszem, gyszer a kispolgárságról szóló zseniális kis írásocskáját adtuk kézről kézre a Zene- ikadémián. A megértése? Nem tartozik szorosan megismerkedésünk tárgyához, de ami aztán lágyon is integráns részévé vált az életemnek; ha elolvasok tőle valamit, vagy izonnal értem, vagy soha nem fogom megérteni... Csak ha valami véletlen folytán ájövök, hogy az a vers vagy próza, vagy akármi rólam szól. így értette meg pl. Condor Béla Simone Weilt, akitől Jancsi egyszer fölolvasott egy írást, s a festő el- itasította. Évekkel később Jancsi megint olvasott neki Simone Weilt-t, rájött, hogy [óla szól, s ez annyira megindította, hogy elkezdett sírni. Ha a zenében akarok er- e analógiát, azt kell, hogy mondjam, Brucknerhez például későn jutottam el, akkor, imikor megértettem, hogy az is rólam szól. Mint Pilinszky említette egy interjúban, Thomas Manntóí kölcsönözvén egy megállapítást, mely szerint a zene ópium és megfoszt az éleslátásunktól. Te általad vajon még közelebb jutott hozzá a zene? Szerette koncertjeidet? Lemezeidet? Ügy hírlik volt „füle” mások alkotásainak és azok interpretációjának megítéléséhez. Tudta, hogy mikor vagy a legjobb formádban, s mikor nem? ÍOCSIS ZOLTÁN: Igen, közelebb jutott a zenéhez általam, de nem lényegesen. Azt, imi a leglényegesebb a zenében, már előttem is felfogta, tudta, tévedhetetlen biz- onsággal választva ki az egész tömkelegből, azt, ami hozzá a legközelebb áll. Ami íeki a legtartósabb. Többek közt Bachot és Schubertét. Azt hiszem, nem meglepő :z a kettősség, mert egy vonatkozásban a két zene nagyon is hasonló, mert az em123
