Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
bér mindenféle lelkiállapotában a depressziót kivéve, meg tudja őket hallgatn Beethovennel már nem így van az ember. Bizonyos szélsőségek és igények kelle nek Beethoven hallgatásához. De Bach és Schubert, s talán még Mozartot lehetn idevenni, az ember mikor hallgatja őket... ezt úgy lehet lemérni, hogy az embe a rádióban hall egy zenét, s akkor most kikapcsolja, vagy nem; milyen mértékbe] képes odafigyelni, milyen mértékben nem kell odafigyelni, hogy mégis oda tudjoi figyelni. Bámultam Jancsi éleslátását a zenében, amelyhez való viszonyát én má ismertem előzőleg, hallottam rádióinterjúit, amelyekben zenéről beszélt, s amelyel szinte pontról pontra megegyeztek az én addig kialakult zenei világképemmel. Ami kor elkezdtem neki Rachmaninovokat mutatni, különösen a szerző zongorázását, azon belül főleg saját műveit és Chopint, egészen fantasztikus, hogy hosszú óráka volt képes ezeket a lemezeket hallgatni. Saját bevallása szerint voltak olyan napok hogy 14—16 órát hallgatott zenét. Hát ez már azért nagyon komoly teljesítmény.. Természetesen a lemezeimet ismerte, koncertjeimre is járt; egyébként nem na gyón járt koncertekre, inkább lemezről hallgatott zenét. Azt halálbiztosan tudta mikor vagyok formában, s mikor kevésbé. Imádta Bachot, Chopint, Schubertét. Ezek után meg tudta vajon szeretni i modern szerzőket? Gondolok itt Bartókra, Stravinskyra, Schönbergre, vag\ éppen Webern re és a többiekre. De tovább megyek: hallgatott-e Caget éi Stockhausent? Mi volt róluk a véleménye? KOCSIS ZOLTÁN: Halálbiztos füle volt a modern alkotások megítélésére. Nem véletlen az sem, hogy kezdettől fogva, Kurtág és az Űj Zenei Stúdió felé orientálódott. Ebben én bizonyos törvényszerűséget látok. Olyan dolgokról van itt szó, ahol a kölcsönös megértés egyszerűen elengedhetetlen. Ha Vidovszky vagy Jeney megérti Pilinszkyt, akkor pont Pilinszky ne értené Vidovszkyt? Természetesen hallgatót! Bartókot Schönberget, Webernt, de Capet és Stockhausent is. Járt Üj Zenei Stúdió-koncertekre. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, megvolt benne a képesség, amely külön tudta választani a fontosat a kevésbé fontostól, a jót a kevésbé jótól. Szerinted van a verseiben zene? Most nem a fölszínen hullámzó rímre-rit- musra gondolok, hanem a gondolatok és árnyalatok, sorok-közöttiségek, a „kicsiségek" zenéjére ... KOCSIS ZOLTÁN: Szerintem még a zeneileg legpuritánabb költészetben is van zene. Engem — meg kell, hogy mondjam — az ő versei sohasem inspiráltak, valamiféle megzenésítésre, olyan értelemben, mint ahogy mondjuk Kurtágot, vagy Szer- vánszky Endrétől Kalmár Lászlóig sokakat. Engem Weöres Sándor sem inspirál. Ha ezt két pólusnak tekintjük, akkor Weöres zeneisége valahol metrikus-ritmikus, Pilinszkynél dikciószerű, tehát a nyelv lejtésének elemeiben rejlik. Engem pontosan az „ihlet” meg, ami közötte van. Engem pl. Petri inspirál, egészen egyszerűen azért, mert Weöreshez és Pilinszkyhez képest egy olyasféle „bükkfanyelvnek” érzem Petri költészetét, amelyet feltétlen meg kell zenésíteni, vagy legalábbis zenével illusztrálni. Pilinszky és Weöres költészete teljesebb művészet annál, mintsem mankóként kelljen fölhasználni, vagy mankókra lenne szükségük. Nekem Tandori vagy Petri jóval több lehetőséget ad, mint puszta vers, vagy mint forma, de tartalmával nekem Pilinszky messzemenőleg többet adott és ad mind a mai napig; olyan áttételeken keresztül éreztem a hatását, amelyeket nem tudok csak így kapásból még megfogalmazni sem, mert néha térben és időben is olyan messzeségben van egymástól az inspiráció felszívása, ill. a hatás kiadása, hogy á vonatkoztatás tisztasága mosódik el szinte. Konkrétan az operaszövegkönyvei tettem rám olyan hatást, hogy már lassan egy éve írom a három operát. Ami a verseibe^ a teljesség, amely nem kíván semmi mást a szavakon kívül, az a prózájában vagy a drámáiban kifejezetten más művészetek felé fordul. Szinte kinyújtja a kezét valamiféle kapcsolatért esedezve. 124
