Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Rózsa Endre: Az elvadult telek, Árnyék, Párbeszéd, Dal (versek)
RÖZSA ENDRE Az elvadult telek Zörgést termő, gyalog akác; szkíták, avarok tábora. Rúg erre akkorát a mély, hogy ne tovább: kettéreped a föld, és száll pora. Ez a telek ... Én értelek, kővel vemhes Édesanya! K ö römszakadtomig megvédlek, mert akit kivetsz — ezer karmodra sanda ma. E temető, lám, csupa csont, sugárzó szarvaskoponya. Szúnak itt nincs helye: mert nő — az ég fele! — a mind több ágú agancskorona! Hallod a helyben-görkorcsolyálkat, amellyel az Árnyék araszol? Alkonyaikor sisereként támad: derékszögben karó tudja, hol. Minél ferdébb, annál inkább mást ad. Mennél nagyobb, annál haloványabb. A végén — óriás-termetű. Sűrű vére éjsötétbe árad, emlékét is beissza a fű. 1121 Árnyék
/
