Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Rózsa Endre: Az elvadult telek, Árnyék, Párbeszéd, Dal (versek)
Párbeszéd — Mit himbálsz, körtefa? — Hunkokat himbálok: nyakravalót, szépet. — Mit dobálsz, körtefa? — Torz fejeket ősszel, ha már mind ily ép lett, mert kínjában ért meg! — Mit csupálsz, körtefa? — Leveleim, ágam: ne állhassak félnél — Mi jöhet még eztán? — Törzsem csupaszítom. Átok a gyökérre, s ki ezt nekem mérte! Anyám rákban halt meg, én is vétlen végzem, ikerfoszlány lelkünk lebeg egy kötélen, nyűgös kis szegénység condráit lengetjük, arany csiptetőkkel ring az űr köröttünk. Zsugori szelekben faldoss, rángj, két vászon, nedves csattanással suhints a világon. Jaj, ha madár téved ilyen puszta tájra! Könnyből legyen tolla, sóhajból a szárnya, ő sem hinné, mit vészéjt el, olyan igen árva! Dal
/
