Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
kíméletlen. Akármi legyek, ha ezt, én, neki, még egyszer ebben a büdös életben. Ilyen makacs dög: amit ő akar, annak meg kell lenni! De tudom-Istenem. Utoljára. FD Tapsol Hep! A „bokorból” sírás nyöszörgés hallatszik Tapsol Hep! FSE Visszadámásodik Hát ilyenek is vannak. Bolondos csitri csupán, de nagyszemű, romlatlan ártatlanság. Azóta, amióta utoljára maga nálunk járt és azt az emeletes szalagos dobozt hozta neki, a rumos-meggyes-mogyoró- sat. Amilyen csacsi. FD Milyen bűbájos! FSE Meg az újságkivágásaival. A maga minden képét kivágja. Akartok daliás férfit látni? — mondja. Az én esetem — mondja. Hogy maga az ő esete. Nincs ennél daliásabb férfi a világon! — mondja. Meg azt is mondja — FD Meg kell zabálni. FSE Doktor-Direktor úr, a kereskedelmi kamara vacsorája óta szeretem! Játékos szünet után Mondja a lányom. FD És milyen fejlett! FSE Elég baj az nekem. A kis áruló, azzal a viruló fiatalságával: az én elárulom. FD De Marceline! FSE Csak ne is mondja. FD Mintha a húga volna! FSE Csacsi. Szerencsémre nincs sokat az utamban, visszaküldtem a líceumba, férjem, a szenátor, három napra nincsen és én csak szalmáskod om. FD Marceline! „Forrón” kezetcsókol Frédéric! „Félénken” megsimogatja a férfi fejét A csecsemősírás felerősödik; „szétrebbennek”. FSE Hallja ezt? Hallotta?! FD Hallom. FSE Honnan jön ? FD Valahonnan a bokorból. FSE Olyan gyereksírás, ugye? FD Gyereksírás, semmi kétség. FSE És milyen kétségbeesetten. FD Nem lehetséges, hogy macska? Már hallottam eseteket, a gyereksírás tudományosan bizonyított összetéveszthetőségéről az üzekedő macska nyávogásával és — FSE Az üzekedő macska nyávogásával, de ez nem az. FD Nem, ez nem az, ez csecsemőnyávogás. Üzekedő csecsemők nyávogása — helyesebben csecsemősírás. FSE Egy kitett csecsemő sírása. Körülkémlelnek FD Gondolja, hogy a bokorból? Egy lépést tesznek a bokor felé FSE Valami leányanya kitett gyereke, semmi kétség, valami elvetemült teremtésé. A mai fiatalság millió- számra elvetemült teremtéseinek egyike, aki még annyi fáradtságot sem vett, hogy ott hagyja magzatát, ahol szokás: a templom küszöbén, az árvaház kapujában vagy valami gazdag magánzó ajtajában. FD Amitől Isten mentsen. FSE Szegény kis ártatlan teremtés, ő nem tehet róla. Hol ez a csöppség? Keressük meg. FD Jöjjön, keressük. A bokorhoz lopakodnak, nagy óvatosan félrehajtják. A „csecsemősírás” átváltozik kéjes nyögéssé, félreérthetetlen sóhajokká; egy fiatal férfi és nő hangján olyasmit is hallani vélnek, mint FÉRFIHANG Ma chérie! NŐI HANG Mon amour! FÉRFIHANG Doucement, doudoucement! NŐI HANG Je suis á toi, toute ä toi! FÉRFIiHANG Petite sauvage! NŐI HANG Embrasse-moi. Plus fort. Plus fort! FÉRFIHANG Ah! Qa! Tu aime ga, dis-le, dis! Dis moi que tu l’aime! NŐI HANG J’peux plus! J’peux plus! Gyors lihegés, kéjes sikoly FD Hirtelen mozdulattal félrehajtja a bokrot Mindketten megdöbbenten az üres padra merednek FSE Hu! A szája elé kapja a kezét FD Most mit szól. Nem csecsemősírás volt, nem is macskanyávogás, ha1089
