Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Pavel Bunčák: Az asszony, Arcra lobbanó villámtól fényes éj (Varga Imre fordításai)
8 Ekkor hirtelen bukfencet vetsz előre a kötélen, beleugrasz a bukfencbe, eltűnsz benne a figyelő szemek elől, s a bukfencet bezárod magad mögött, 9 nem ismernek meg a bukfenc alapján, alaktalan vagy benne, hol elrejtetted és a bukfenccel felismerhetetlenné tetted arcodat, nem hagysz benne nyomot magad után, a bukfencben nyomkereső kutyákkal sem találnak rád, a bukfenc által rugaszkodsz el magadtól, nem lehet hozzád érni, megütni, s eltalálni kővel, háromszor fordítottad rá a kulcsot a bukfenc bejáratára, és az ajtót elhajítottad, 10 a bukfenc által értesülsz magadról és úgy jössz ki belőle, akár egy eldobott játékkocka, akár egy szám azon a kockán, a bukfenceddel számolod ki és becsülöd föl a távolságot és a testsúlyodat, 11 a bukfencben önmagad vagy, külön középponttal, s akörül forogsz, a bukfencben határtalan vagy és színültig töltőd meg magaddal, homlokod verejtékcseppjeiivel öntöd tele, levegőt veszel a bukfencből és belőle sikongatsz, míg utad véget nem ér a kötélen, 12 csakis a tiéd a bukfenced, nem osztozol rajta senkivel, egyedül — egy és oszthatatlan — maradsz benne és a világ forgásával ellentétes irányban forogsz a bukfencedben, 1044
