Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Pavel Bunčák: Az asszony, Arcra lobbanó villámtól fényes éj (Varga Imre fordításai)

JÁN ONDRUS szlovák költő 1932-ben született a Párkány melletti Kisújfaluban. A felszabadulás utáni szlovák költészetet gyökeresen megújító ún. „Nagy- szombati csoport” tagjaként kezdte költői pályáját az ötvenes évek második felében. Ö fordította szlovákra Vaskó Popa verseit. Eddigi verseskötetei: Sialeny mesiac (1965; Az őrült hold); V stave zlőe (1968; Epeállapot); Posunok s ikvetom (1968; Virágeltolódás); Kl’ak (1970; Térdeplés); Muzsiké ikorenie (1972; Férfiúi alázat). Válogatott verseinek gyűjteménye Pamät’ (Emlékezet) címmel jelent meg 1982-ben.

JÁN ONDRUS

A kötél) áró

1

Mielőtt véget érne utad a kötélen, fogd vissza arcodat, fékezd le, állítsd meg teljesen, s fordítsd magad felé.

2

Mivelhogy utad a kötélen a fekete felé tart, a feketében ér el telitalálatot, a teljes feketébe hatolással, s azzal, hogy kizuhan belőle,

3 .

hirtelen arra ébredtél, hogy feketeként nézel, feketeként hajolsz ki az ablakon, leveszed a feketéről a kalapot és a fekete általad tördeli kezeit,

egyszeriben együtt találod magad a feketével, egyenrangú vagy vele, feketeként lépsz ki a házból, feketeként hallgatózol és feketeként beszélsz és feketeként pillantasz szét a kötélről:

1042