Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Csordás Gábor: Szöllősi Zoltán: Égitető

véletlenül tőle magától tudom: gyermekkora Balkány-kömyéki pusztáin esett me; ez a találkozás. Mondhatni, örökségként a nyakába szakadt, noha nincs bizalmi abban, hogy küldetéssé változtathatja, sorssá teheti: „fordítva történt minden”. D< nemhiába említi az idáig többször ds idézett, Áldozati imorzsák a szemétből oínri versében Gábriel García Márquiez Száz év magányéi!t: verseinek azok a részletei amelyekben a versbéli alany a leírás mögé húzódik, igazán emlékezetesek: ebben a: irányban, a leírás irányában dőlhetne el talán a legtöbb haszonnal az Éghetőnél egy valamennyire is következetes írói pályán tovább fenn nem tartható egyensúly- tálán egyensúlya.

Igaz, tesz egy mozdulatot a gyógyító, esztétizáló mítosz irányálban is. Páidáu ez a — nyilván véletlenül — szavaiban is Marsall Lászlóra ütő kép: „Csontcsiga lépcsőn / gerincemen / mennyekbe?” (Feketefehér) annak a Juhász Ferenc-i, Marsall László-i megoldásnak az irányába nyit, amikor a kiüresedett alany mitiku: képzetekkel föltöltődve szabadul meg kínos alanyiságától. Többfelé is vihet tehá az út erről az égi tetőről — feljebb.

94