Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Cees Nooteboom: Leszáll az este, szerelem, Egy másik vers Ibizából, Az utolsó levél, Ksar, Ibel Sarhro, Kísértetek órája, Semmit, Én éppen egy másik dűlőúton ülök és festek, fütyörészve, Az alvó istenek, Berbertemető Tinerhirben, Marrakesh-i cserzővargák és bőrfestők, Scholastica, Sziklafal, Trinidad, I. Maschi (versek - Dedinszky Erika fordításai)

hát nem is volt olyan nagyon rossz az az élet,

s elillant nők, titkok, tájak foszlányait idézni,

majd elégedetten hátradőlni,

csak épp nem tudnak a halottak hátradőlni.

Meg egyébként sem tudnák semmit.

(Gemaakte gedickten, 1970)

Én éppen egy másik dűlőúton ülök és festek, fütyörészve

í.

Ott trónol fehér kunyhójában a nagy négerkirály, haja repülőtérén Newton, Ruusbroeck, gondolkodók és angyalok lepkehadával.

Végigpillant magán, majd elmond egy verset.

Szolgái valamivel beoltják.

Űjabb alapozókrómen töri egy darabig a

fejét, aztán a halálra gondol, aki egy nála is sokkal nagyobb néger. A szemében üldögél s egy pálmalevelet mozgat.

Kint megreccsen a nád, hajladoznak a lombok.

Nyitott autóban egy álom tart pihenőt.

Gazdája: a kakas, imádkozik és reszket.

2.

Ilyen éjszakákon szokott eltörni a kerék, véli egy alattvaló.

Hideg süvít keresztül a világ sátrán.

A réten immár tagadhatatlan a halál fogsora.

Jómagam nem látszom e borzalmak közepette.

Én éppen egy másik dűlőúton ülök és fütyörészve virágcsendéletet festek.

Lüktetve és szuszogva, lábamnál késsel, korbáccsal ott szunnyad az agyaras férfi.

1002

(Gemaakte gedickten, 1970)