Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Cees Nooteboom: Leszáll az este, szerelem, Egy másik vers Ibizából, Az utolsó levél, Ksar, Ibel Sarhro, Kísértetek órája, Semmit, Én éppen egy másik dűlőúton ülök és festek, fütyörészve, Az alvó istenek, Berbertemető Tinerhirben, Marrakesh-i cserzővargák és bőrfestők, Scholastica, Sziklafal, Trinidad, I. Maschi (versek - Dedinszky Erika fordításai)
A Pilinszky költészetével való találkozás egyébkénnt Nooteboom életében nem az első ’magyar’ élmény . . . Magyarországhoz sokkal régebbi és sokkal meg- rendítőbb szálak fűzik. Életének első igazán értékes útirajzát Budapestről írta. Az ötvenhatos események alatt ő volt a Hét Parool napilap holland tudósítója Pesten. Az élmény annyira megrázta, hogy azóta nem is járt Magyarországon. De most már elszánta magát, hogy nemsokára visszatér, hogy akkori emlékeit, benyomásait józanul egybevesse a mai valósággal. Hogy a régi emlék és a magyar irodalom mennyire foglalkoztatja, erre vall az is, hogy legutolsó útirajzgyűjteményének címként egy Pilinszky-uers kezdő sorát adta: Ahová estél, orbt maradsz. Sőt mottóként teljes versszakot is idéz az Egy KZ-láger falára című költeményből: Ahová estél, ott maradsz. A mindenségiből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted. Cees Nooteboom elsősorban költőnek tartja magát — noha Hollandiában éppen ezt a tevékenységét értékelik a legkevésbé, és ha később nem írt volna annyi útiesszét, sőt fiatalabb korában népszerű reklámszövegeket is! — ma senki nem ismerné. Csak miután prózai munkái sikert arattak, és különböző díjakat is kapott — s nem csak Hollandiában, Amerikában is, Szertartások című regényéért! — volt hajlandó tudomást szerezni a holland olvasó verseiről. Mellesleg a Szertartások nemsokára magyarul is megjelenik az Európa Kiadónál. Köl- tőként pedig Cees Nooteboom az 1986 októberében Magyarországon megrendezendő holland művészeti fesztivál keretében fog ’élőben’ is bemutatkozni a magyar közönségnek. CEES NOOTEBOOM Leszáll az este Leszáll az este üregeiből nyöszörgő, elnyújtott sikoly .préseli ki az éjszakai zivatart a fák alatt a csönd sebe vérzik a jéghideg és zord fűben szép arcával elhuny a nyár magam vagyok. (Gemaakte gedickten, 1970) N. B. Ezt a verset megzenésítette a Kaláka-együttes, és szerepel a holland—magyar nagylemezen (Hungaroton, 1984). 998
