Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Marsall László: Levélféle Orosz Jánosnak

Te a megütközést és az ütköztetést választottad, olykor a ferdült és Dicegő Eroszét meg a modem Inkvizitorokét, mint nagy filmjében Fellini ;ette.

Nem akarok tudálékos lenni, hiszen a műfajodban dilettáns vagyok, lut mégis eszembe Rogier van der Weyden-levétel a keresztről — és jut jszembe Dosztojevszkij is ,— mondom, a szenvedés.

A minap föllapozva a „Fizika kultúrtörténete” c. könyvet — alapvető nunka —, megnéztem annak a tizenötnél nem több embernek arcképét, fizikusokét, akik az USA-ban, és Németországban az atombomba megszerkesztésén fáradoztak. (Nem mindőjüket találtam meg azon a képen sem, ímely a világ prominens fizikusait ábrázolta.) Alig húsz ember — és ki zagyok én?! — nem vádolhatom őket — akadt már író, aki lecsapott rájuk —, titkukat eladták a világnak bombákat ajándékozóknak. Erre gon- ioltam, amikor láttam az „Éljen a háború” című ciklusod különböző, de niúságukban és kegyetlenségükben egynemű karaktereit.

„Mai mesék” — igen, ekkor érzem azt, hogy kedves és önfeledt sétál- *atásomban látok valami józsefvárosi vagy kisvárosi kapualjiban — hátul napfényes udvarocska — öregedő leandereket, olykor macskát, nénikét — szemérmesen létező emberiséget.

De nem ezt akarom mondani, hiszen a képeid — A mai mesék — is mást sugalmaznak.

Nem akarom cifrázni, János, írom, amit róluk írtam.

.. mint gyerekkori kopír-matricák, az ádáz kivégzőt egy boldogasszony-anya iborítja-fedi, a kapari-gyűjtögetőt nyugdíjas szegényke” —és így tovább.

Életet neked, és erőt.

91